A Halloween party
Mint mindig, most is eljött az október vége, és ezúttal is megrendezték az iskolában a Halloween partit, ahol mindenki valamilyen őrült jelmezben mulathat. Csak néhány nap volt hátra a 31-ei buliig, de Becky még mindig nem tudta rávenni osztálytársát és egyben barátnőjét arra, hogy vele menjen a partyra.
1.
- Na, ugye velem tartasz majd a Halloween bulira? Három nap múlva lesz! – Kérdezte Becky.
- Még nem tudom. Sokat kell tanulnom.
- Ugyan már Annie! Te vagy az osztály legjobb tanulója, semmi okod arra, hogy ezt az egy estét is tanulással töltsd!
Becky újabb kifogásokra számított, csakúgy, mint az elmúlt héten minden nap, amikor szóba hozta a partyt, de Annie ezúttal megenyhült, és ezt válaszolta:
- Lehet, hogy igazad van. Talán most az egyszer veled tarthatok, és lesz egy remek estém. De mondd csak, milyen ruhát vegyek fel?
- Tudod, ez egy maskarás buli lesz, így szerintem lehetnél egy elf, vagy talán dögös boszorka, vagy egy helyes vámpír leány. És természetesen álarcot is kell viselni.
Nevetett Becky. Közben Jessie épp feléjük nézett, azon tűnődve, vajon milyen csípős megjegyzést tudna rájuk aggatni, miközben a körmét reszelte. Haja balerina kontyba volt tűzve, szőke haját rózsaszín csatok tarkították. Egyrészes mini ruhája térd föléig ért, ha lehajolt volna, akkor nem sok minden maradt volna takarásban. Becky gorombán nézett rá, és ezúttal nem mondott semmit. Kicsengettek, Becky Annie felé fordult.
- Te már tudod, minek fogsz öltözni?
- Persze, valószínűleg zombi leszek. - Tolta fentebb féligkeretes szemüvegét orrnyergére Annie.
- Érdekes gondolat - Tette hozzá Becky, aki komolyan vehette Annie válaszát, mert szemei elé képzelte őt, milyen lenne zomibként. majd elővette a mobilját, és tárcsázott egy számot.
- Kit hívsz? Kérdezte barátnője érdeklődve.
- A nővéremet, Katie-t, mert neki van egy ismerőse, aki talán tud nekünk ruhát kölcsönözni.
- Az remek! - Tette hozzá Annie gyorsan, nehogy észrevegye padtársnője, hogy még mindig nem szívesen mozdulna ki. Megnyomta a hívás gombot és máris kicsengett. Röviden felvázolta nővérének a helyzetüket, majd Katie ajánlott is nekik valakit.
- Persze, ott leszünk. Akkor fél óra múlva. Rendben, és köszönjük!
- Na, Mit mondott? Tud nekünk segíteni? - Tudakolta most már lelkesen.
- Igen. de ahhoz, hogy időben odaérjünk, most azonnal el kell indulnunk.
Beszálltak Becky kocsijába, és meg sem álltak a ruhakölcsönzőig.
2.
Már előbújt a hold, mire végül odaértek a város másik végébe. Ekkor Becky elégedetten lelassított, és azt mondta:
- Itt volnánk! Most pedig keressünk valami szuper szerkót! Itt vannak olyan ruhák, amelyeket ki lehet kölcsönözni, de persze akár meg is lehet őket venni.
- Rendben! – Tette hozzá Annie, és most már valóban kezdte érdekelni azaz este. Ahogy beléptek találkoztak Katie ismerősével, Dorothy-val, aki készségesen állt szolgálatukra.
- Sziasztok! Á, a kisebbik Hill lány! Katie már szólt telefonon, így már vártalak benneteket! Kerüljetek beljebb! És nyugodtan szóljatok, ha segítségre lenne szükségetek! - Mosolygott rájuk Dorothy, és felhívta a lányok figyelmét a rendkívüli akciókra a bolt végében található darabokra.
Körülnéztek mindketten, és szebbnél szebb ruhaköltemények voltak előttük mindenféle színválasztékkal, hogy minél nehezebb legyen a választás. Ez biztos valami vevőcsalogató módszer lehet, gondolta Annie. Mire felfogta, hogy hol is vannak, Becky addigra már legalább négy ruhadarabot szorongatott a kezében.
- Annie! Ezeket mind fel kell próbálod! Egyik jobb, mint a másik! Tisztára olyanok, mint egy igazi vámpír hölgy ruhái.És nem utolsó sorban, illik a mogyoróbarna színű hajadhoz!
- Rendben! Ezek szerint, te már eldöntötted, minek öltözök be. - Annie nem bírta ki, hogy ne forgassa a szemeit, de azért jól szórakozott Becky társaságában. - És te milyen jelmezbe fogsz öltözni?
- Már előre kitaláltam! – Mosolygott Becky – Gonosz boszorkány leszek! Szerintem neked kifejezetten jól fog állni az a ruha, amit kinéztem vagy a másik. Nem is tudom. Próbáld fel mindet, és majd meglátjuk! – Biztatta, és betuszkolta Annie-t a próbafülkébe.
Ahogy közelebbről szemügyre vette a kezébe adott ruhákat, nem hitt a szemének: nagyon szép anyaga lehetett, talán selyem, vagy valami ahhoz hasonló, és a felsőrésze egy sötétlila fűző, míg az alsó rész egy bőrhatású, fekete térd alattiig érő szoknya volt, mindenféle hímzésekkel, és flitterekkel, ezek mind fekete és lila színben pompáztak. Úgy döntött, nem próbája fel a többi ruhadarabot, mert neki ez tetszett a legjobban.
– Becky, szerintem megvolnék, amit elsőnek adtál oda, az nagyon megtetszett, úgy gondolom, jó leszek így a bulira, mit szólsz?
- Annie! Nagyon szép vagy ebben a ruhában! Már csak valami hozzá illő cipőt kell találnunk neked, és készen is vagy!
- Igaz, a cipő.. erre nem is gondoltam!
- Látod, mihez kezdenél nélkülem? Gyere, megmutatom a választékot.
- Rendben! – Felelte Annie , és közben arra gondolt, vajon Jessie milyen módon fog alá tenni a nagy napon. Vagy talán még nem is tudja, hogy megy.
- Becky? Jessie és a többiek tudják, hogy megyek? Vagy még csak te tudsz róla?
- Tulajdonképp a többiek úgy vélik, hogy soha nem mész sehova, úgyhogy igencsak meg fognak lepődni, ha meglátnak. Egyébként meg Jessie biztos most is épp le akarja csapni valamelyik lány kezéről a pasiját, szóval most nem hiszem, hogy ezen töprengene, hogy jössz-e vagy sem.
- Nézd csak, ez a fekete kiscipő, amin egy rózsa díszeleg, igazán passzolna a ruhámhoz, nem?
- De igen! - Bólintott Becky. - És ne feledkezzünk meg az álarcodról sem! És ha jól tudom, vámpírnak készülsz, - Becky ártatlan arcot vágott, mint akinek köze nincs a választáshoz - így vámpír fogakra is szükségünk lesz.
- Ha te mondod. - Egyezett bele, és magába mosolygott, hisz ha álarc mögé rejti tekintetét, akkor nem fognak rájönni a többiek, hogy ő is ott lesz.
Te, Becky? Megmutatod a te jelmezed is? Ha már nekem át kellett öltöznöm...
- Persze! Várj egy kicsit!
Néhány perc múlva előjött egy félelmetes, fekete és vörös színű ruhát viselő boszorkány nő a próbafülkéből. A felsőrész csipkékkel volt tarkítva, a szoknya, ami a földig ért le,annak az alja ki volt rojtozódva.
- Király! – jegyezte meg Annie – Nagyon élethű a szerkód! Biztos nagy sikert fogsz aratni! És gondolom, a seprű sem maradhat ki! - tette hozzá Annie mosolyogva.
- Nem bizony!
- Akkor a jelmezekkel megvolnánk. De azért kérem vissza a Rebecca Hill nevű barátnőmet!
- Muszáj? Olyan jól érzem magam ebben az öltözetben! Na jó.. - próbált komoly hangvételben beszélni, de továbbra is beleélte magát a boszi szerepébe - Rendben, akkor a jelmezek pipa. Már csak a fodrászhoz kell bejelentkeznünk, hogy életet leheljen a hajunkba.
- Jaj, muszáj ezt? Én nem igazán szoktam fodrászhoz menni... Annie próbálta menekülőre fogni, már ami a témát illeti.. – tudod, kislány koromban, amikor anyu elvitt fodrászhoz, akkor az a fodrász rövidre vágta le a derékig érő hajamat, és az óta se mertem fodrászat közelébe menni.
- Na de Annie! Mikor volt az már! És most szó sem lesz hajvágásról, maximum egy kicsit megtépi, és tesz rá hajlakkot. Ennyi. Nincs mitől tartanod. És ha ez megnyugtat, ott leszek én is, mert a szőkés melírcsíkjaim eléggé megindultak lefelé, utat engedve uncsi fekete hajamnak, így muszáj lesz utána festeni őket. És minél hamarabb kellene meglátogatni a fodrászt, hogy el tudjon vállalni minket, mielőtt mások is bejelentkeznek. Úgy gondolom, a holnap délután épp megfelel, úgyis csak hét óránk lesz.
- Nem is tudom, talán most az egyszer. De ne csináljunk belőle rendszert!
- Ígérem! - Lefogadom, hogy amint meglátja Lucast, a szava is eláll majd és elfelejti, hogy fél a fodrászoktól. - gondolta Becky.
Felelte Becky , és közben beindította a kocsit és közben hallgatták a rádiót. Sok mindenben eltért az ízlésük, de zenei téren azért mindketten a rockosabb vonalat részesítették előnyben. Épp a Cansas - Carry on my wayward son című dal ment.
3.
Másnap Annie korábban ért be a suliba, és már várta a délutánt, hogy túl legyenek a kötelező fodrászati látogatáson. Közben eltelt a szünet, és megkezdődött az angol óra. Becky ült le mellé szokás szerint, a többiek meg ügyet se vetettek rá. Mondjuk Annie-t se érdekelték különösebben.
- Ugye nem felejtetted el, hogy délután megyünk fodrászhoz?
- Nem, nem felejtettem el Becky.
- No, ne vágj ilyen fancsali képet, biztosra veszem, hogy nem esik semmi bántódásod!
- Oké, elhiszem, de most inkább figyeljünk oda, különben kapunk plusz házit. - Azzal véget is vetett a társalgásnak, és előre nézett a tanárra, aki lelkesen mesélt a szenvedő szerkezetekről.
- Rendben.
Jessie ezúttal sem állhatta meg, hogy ne szóljon be egy-egy mondattal:
- Tanárnő! a Turner lány biztosan szívesen megoldaná a feladatot a táblánál!
- Csend legyen ott hátul! Még egy hangoskodás, és röpdolgozatot fogtok írni! – Intette fegyelemre Jessiéket a tanárnő.
Végül megúszta az osztály dolgozatírás nélkül, bár nem sokon múlt. A mai nap a szokásosnál jóval gyorsabban telt, és egyre csak azon gondolkodott Annie, hogy az a fodrász, akihez mennek, vajon mit fog vele művelni? Hiszen még ha akarná, se tudná megjátszani, hogy szívesen tér be oda. Ez a látogatás olyan érzéseket keltett benne, mintha be akarna lépni az oroszlán barlangjába, az pedig nem lehet valami jó dolog... főleg, ha éhes az az oroszlán, így már rögtön két oka is lenne rá, hogy hatástalanítsa őt:
1. az ő területére tévedt, 2. éhes, és előtte van a két lábon járó vacsora..
Szedd össze magad Annie!
Meg tudod csinálni! Képes vagy rá! Gondolj valami viccesre, az majd eltereli a gondolataidat! Mondjuk az elég mókás lenne, ha Jessie hátára tenne valaki egy cetlit azzal a szöveggel, hogy "én vagyok a suli okoskodója, hívj csak Okoskának! "
Aztán elérkezett a délután kettő óra. És már hajszálnyi esélye se volt a szökésre. Na, nem mintha korábban megpróbált volna kibújni alóla. Viszont jót derült a korábbi gondolatán, és elképzelte maga elé Jessie-t, ahogy mindenki Okoskának szólítja és ez valamicskét javított a hangulatán.
- Mindjárt el kell indulni. – Mondta Beckynek Annie, miközben bepakolt a táskájába.
- Lassan készülődhetünk is!
- Igen, jobb minél hamarabb elindulni,hogy ne tartson olyan sokáig ez a látogatás. – Mondta kissé ingerülten, habár kezdett belenyugodni a gondolatba, hogy nincs menekvés, vagyis próbálta magát ezzel nyugtatni.
4.
Út közben Annie olvasgatott kicsit, készülve a holnapi irodalom órára, ugyanis a tanár kijelentette, hogy szúrópróba szerűen fog feleltetni.
- Mindjárt odaérünk! – Mondta Becky, és tett egy kanyart, majd két perccel később leparkolt a fodrászüzlet elé.
- Gondolom megérkeztünk – Jelentette ki, Barátnőjének Annie, mire megálltak. Határozottan beletette a kacskaringós elemekkel tarkított könyvjelzőjét a könyvébe és laza lendülettel becsukta.
- Igen, itt vagyunk. A fodrászt Lucasnak hívják, és nagyon profi a szakmájában. Még soha senki sem csalódott benne!
- Lucasnak? Úgy érted férfi?! - Annie le volt döbbenve.
- Igen úgy! Miért állsz úgy, mint akinek földbe gyökerezett a lába?
- Mert eddig eszembe se jutott, hogy nem csak nő lehet fodrász... Oké, nyugalom, hogy is volt az a rész a Nyugodjunk le nagyon gyorsan című könyvben? Ja, Igen: ne felejtsünk el levegőt venni, lélegezzünk egyenletesen és gondoljuk át, mi fog történni... Rendben , ez nem tűnik bonyolultnak.
- Vagy úgy... Beckynek fülig ért a szája. – Nos, szerintem tetszeni fog neked, nagyon helyes pasi, alig pár évvel idősebb nálunk, tavaly kezdte el a gyakorlatot a fodrászatban, de náluk ez családi hagyomány. És ha jól tudom facér.
Annie arca teljesen vörös színbe ment át. – Hogy mondhatsz ilyet? Én nem bepasizni jöttem, csak megcsináltatni a hajamat, és elkísérni téged!
- Jól van na, Annie, csak vicceltem! Mostanában mindent olyan komolyan veszel! - Erre Becky kiöltötte barátnőjére a nyelvét.
Ekkor valaki ajtót nyitott nekik.
- Fáradjatok, be már vártalak titeket! - Lucas állt az ajtóban, aki már látta az ablakból, hogy vendégei érkeztek.
Ó, te jó ég! Hogy milyen helyes srác! Beckynek mint mindig, most is igaza volt. - Gondolta Annie, és földbe gyökerezett a lába.
- Hadd mutatkozzam be, a nevem Lucas Taylor, ha jól sejtem te vagy Annie, Becky már mesélt rólad.- halvány mosoly kísérte a fiú mondandóját.
- Igen, Annie Turner vagyok. Remélem, csak jókat mondott. - ekkor kissé oldalba bökte Beckyt.
-Hát persze! - kacsintott egyet Annie felé - És azt is mondta, hogy a holnapi Halloween partyra készültök ilyen lázasan.
- Igen, mondta kissé megilletődve.
- Kivel kezdjem? – Kérdezte Lucas, mire Becky udvariasan barátnőjére mutatott.
- Kezdd nyugodtan Annie hajával, én még gondolkodom, hogy a melírozáson kívül szeretnék-e vágatni is.
- Rendben! – Mondta Lucas. – Akkor mondd el, mire gondoltál, van valami elképzelésed, vagy csak Becky ajánlotta, hogy térj be a szalonba?
- Nos, tulajdonképpen – miközben a választ próbálta Annie kinyögni, nem tudta megállni, hogy ne vegye szemügyre ezt a helyes fodrászpalántát. Legalább egy fejjel lehetett magasabb nála, a haja kissé meg volt növesztve, ami az állánál ér véget, arcán kis borosta. Ruházata elegáns, és mégis egyszerű.
– Becky rávett , hogy menjek vele a Halloween buliba. Tegnap Kikölcsönöztük a ruhákat, és akkor jutott eszébe, hogy a hajunkkal is kezdeni kellene valamit. Szóval most ezért vagyunk itt. – Mosolyogott, és érezte, hogy elpirul.
- Értem. Akkor bízd rám a hajad, majd kihozok belőle valami szépet, ami illeni fog a buliba.
-Rendben! – egyezett bele, és beleült a fodrász székbe. Amíg megmosta Lucas Annie haját és kifésülte, volt ideje felmérni a fodrászatot. Nem volt túl nagy, de 3-4 hölgy vendéget akár egyszerre is el tudtak látni,mert Lucason kívűl más fodrászok is voltak ott. A lila minden árnyalatában pompázott a fal, még a függönyök és a kiegészítők is mind a lila különböző árnyalatit viselték. Halkan szólt a rádió, épp egy betelefonáló kért valamilyen számot.
Nem telt el egy óra, és már el is készült a mű. Igen, mű, mert amikor belenézett Annie a tükörbe, valaki egészen más nézett vissza rá.
- Nahát! Ez tényleg én volnék? – Kérdezte Annie pozitívan csalódva.
- Igen! tetszik? Ha nem bánod, vettem a bátorságot, és egy kicsit vágtam a hosszából, és egy árnyalattal sötétebbre festettem, végül kicsit megtéptem.
- Nagyon szép! Örülök,hogy rávett Becky.
- Én is örülök. - Mondta Lucas. A fiú is örült neki,de nem csak a pozitív visszajelzés miatt, hanem mert nagyon tetszett neki Annie. Kicsit ugyan stréber benyomást keltett benne, de pont ez volt az, ami megkülönböztette őt a többségtől. Még a szemüvegét is csinosnak találta,adott valami pluszt a kisugárzásának.
Nem sokkal utána Becky leült a helyére, Annie pedig elővette az irodalom könyvét, hogy addig is, amíg Becky elkészül, ne unja magát, habár Lucas mellett nem tudta elképzelni, milyen lehet unatkozni. Gondolatban le is szidta magát, amiért nem képes koncentrálni és elmélyülni a szövegkörnyezetben. Csakhamar feladta, ami szintén nem jellemző rá, ugyanis még azt is jó volt látni, ahogy dolgozik, és ahogy a hajjal bánik. Az egyszer biztos, hogy most már nincs fodrász fóbiája.
5.
Már csak órák választották el a lányokat a nagy Halloween partitól, és egyre inkább várták a percet, hogy felvehessék a jelmezüket,Annie pedig, hogy elvegyülhessen az iskolatársak között. Az irodalomóra hamar eltelt, végül filmet néztek, és jegyzetelni kellett. De addig még túl kellett élni három tanórát, köztük egy matekot, és egy dupla tesit, kosárlabda meccsel. A matekkal még nem is volt semmi baj, mert Jessiék kivételesen csendben
maradtak az óra alatt. Feltehetőleg azért, mert bukásra álltak. De ami a testnevelés órán volt, arra bizony nem számított Annie.
- Annie, gyere, legyünk egy csapatban! – Mondta Becky, majd odahúzta magához a csapatába. Mire mindenki beállt a saját csapatába, megkezdődött a meccs. Már a második tesióra is javában folyt, mikor valaki szánt szándékkal Annie fejének célozta a labdát, és ekkor a szemüvege széttört!
- Jaj, ne! Nélküle nem látok semmit! – Kiáltott fel, mire mindenki megállt, hogy szemügyre vehesse, hogy mi is történt.
- Jól vagy? – Kérdezte a tanár.
- Igen, leszámítva a szemüvegemet, az totálkáros lett.
- Ki tette ezt? – Mély csönd lett a tornateremben, miközben feltette eme kérdését a tanár, amire az egyik srác rögtön válaszolt is:
- Én láttam! Jessiék voltak!
- Én is így láttam! – vette át a szót egy másik srác.
- Csak véletlenül dobhattuk hozzá a labdát, hisz nem is egy csapatban játszunk! – Felelte lenézően Jessie.
- Ez esetben vége a mai meccsnek. – Határozta el a tanár, aki szemmel láthatóan nem igazán hitt Jessie ártatlanságában.
– Jessiék kivételével mindenki mehet haza, kedves egészségetekre!
- Ezt jól elintézte! – Mondta dühösen Becky.
- Így sajnos nem tudok elmenni a partyra. – Mondta Annie csüggedve.
- Dehogyisnem! Valami megoldás csak van a problémádra! Most azonnal el kell mennünk egy optikushoz.
- Rendben, egy próbát megér. – Mondta Annie, bízva abban, hogy van megoldás a szemüveg problémájára.
Az optikusnál nem jósoltak valami nagy jövőt a ripityára tört szemüvegének, így elkerülhetetlen volt, hogy csináltatni kell egy újabbat. Az viszont időbe telt.
- És nem tudna valami átmeneti megoldást ajánlani Annie számára, amíg elmegyünk a bálra? Már túl sokat készültünk rá, és ha most le kell mondani, azt nem tudom elviselni.
- Jaj, Becky! Ne légy szomorú, attól te még ott lehetsz a bálon, én meg majd gondolok rátok, és majd elmeséled, hogy milyen is volt. – Mondta barátnője.
- Tulajdonképpen van egy megoldás a problémádra – szakította félbe az optikus hölgy, és elkezdett pötyögni a billentyűzetén – viseltél már valaha kontaktlencsét?
- Még nem volt rá alkalmam, mondta meglepődve, mert ez a lehetőség eddig eszébe se jutott, pedig anyukája is mindig kontaktlencsét hordott.
- Szerencsére van itt nálam az üzletben néhány kontaktlencse, és ha jól látom, van pont akkora dioptriás is, mint amilyen a te szemüveged is volt. És ha szeretnéd, a továbbiakban is viselheted, mert korszerűbb, mint a szemüveg, és ráadásul nem is feltűnő.
- Milyen remek ötlet! – Mondta Annie fellelkesedve, és azonnal rávágta – Persze, ez jól hangzik, és a további atrocitásoktól igaz, nem kímél meg, de legalább a kontaktlencse nem fog eltörni, mint a szemüvegem.
- Hurrá, akkor mégsem kell egyedül mennem a partyra! Köszönöm a segítséget optikus hölgy! – Mondta Becky teljes boldogságmámorában.
Kifelé menet az üzletből megbeszélték a lányok, hogy ötkor találkoznak, és aztán irány a suli tornaterme.
Annie teljesen odáig volt, meg vissza, teljesen eltért a kedve a szokásostól. Belenézett a tükörbe, és látta magát, ahogy mosolyog. És így, hogy kontaktlencsét viselt, sokkal előnyösebben nézett ki, a haja is szép lett, hozzá képest. - És a ruha...az valami meseszép volt. - jó hogy ezt választottuk. - nyugtázta magában. Hétfőre a tanárok se adtak fel házit, így még amiatt se kellett aggódni, hogy esetleg a buli miatt lemaradna a háziról. Szóval teljesen elmerengett Annie, amikor eszébe jutott a fodrász fiú, Lucas... Vajon gondol rá? Látja még valaha? - Á, miket hiszek én, hisz csak egy voltam a sok közül. – Gondolta – Mindennap szebbnél szebb hölgyek társaságában lehet, így nem valószínű, hogy pont rám lenne kíváncsi.- hűtötte le magát.
Közben csengettek, így kénytelen volt felébredni a rózsaszín gondolataiból.
- Már jövök is! Csak az álarcomat kell eltennem, és már mehetünk is.
- Siess Annie, el ne késsünk! - Mondta Becky miközben beszállt Annie mellé a kocsiba- Képzeld, mi történt! Délután csörgött a mobilom, gondoltam, biztos semmi fontos, és mire felvettem, kiderült, hogy Lucas az, és afelől érdeklődött, hogy vajon ő is részt vehete ebben a maskarás buliban. A nagy lelkesedésünket látva, ő is kedvet kapott egy kis mulatságra.
- Tényleg? – Ó, hát mégis láthatom?- gondolta magában Annie.
- Igen, és felhívtam az osztályfőnököt, aki az mondta, hogy bárki részt vehet rajta, de ha nem az iskola tanulója, akkor abban az esetben belépőt kell fizetnie, de ez nyilván nem fog gondot okozni neki.
- Szerintem se. És tényleg el fog jönni? – Próbálta visszafogni magát, nehogy lebukjon, hogy valójában mennyire érdekli, hogy jön vagy sem.
- Igen tényleg. De nem árulta el, hogy minek fog beöltözni. De van egy sejtésem,hogy miért is jön el ma este.- Sokatmondóan kacsintott Annie felé.
- Hú, akkor hogyan fogjuk megismerni a sok ismeretlen között? Hogy? Ugyan, miket beszélsz! Biztos, csak szórakozni támadt kedve. – Próbált mentegetőzni, nem sok sikerrel. Becky már rég azon volt, hogyan boronálhatná össze őt és Lucast.
- Hát persze, Annie, de most már tényleg induljunk! – És azzal a mozdulattal Becky beindította a motort.
6.
Nem sokkal később már ott is voltak a suli utcájában. Leszállt az este, a levegő is lehült, de nem is volt meglepő, mert őszbe fordult már az idő.
- Már csak az álarcokat kell felvennünk, és már indulhat is a móka! – Bolondozott Becky, és felvette a boszorkányos maszkját, amelynek orrán egy kisebb bibircsók volt. A söprűt végül nem tartotta fontosnak, így azt otthon hagyta. Csak zavarta volna őt a táncolásban.
Beérve az iskolába Annie és Becky szétnézett, minden helység halloweenes dekorációval volt feldíszítve, helyes kis ablak díszek voltak az ablakokban. Volt köztük denevéres, múmiás, koponyás, meg sok ideillő motívum. A földre el volt helyezve legalább egy tucat töklámpás, mindenféle arcvonásokkal kifaragva, bennük gyertya égett, ez megadta a buli hangulatát. Megérkeztek a tornaterem bejáratához, ahol néhány tanár fogadta őket. A bordásfalakat krepp papír takarta el, mindenhol lufik lógtak, ahová csak a szem ellátott, természetesen fekete és narancssárga színekben pompázott mind.
Aki látogatóként tévedt erre, annak nem is tűnhetett fel elsőre, hogy valójában egy tornaterembe érkezett, olyannyira jól sikerült a dekorálás. A zene is jó volt, de az annyira nem keltette fel Annie érdeklődését, tekintve, hogy nem szokott buliba menni, leszámítva ezt a mai estét. Időközben megjelent a helyi fotós is, aki nem sajnálva idejét, és filmkockáit, kattintgatott rendesen, keresgélve a legfrappánsabb jelmezeket. Úgy látszik, a boszorkány-vámpír páros pont megfelelt a fotós igényeinek.
- Nézd Annie! Mindjárt minket is le fog fotózni! – Mondta Becky, és mire válaszolhattam volna, már le is fotózott minket. – Igen, vettem észre – Sóhajtott, miközben válaszra méltatta Beckyt. És percekig semmit se látott rendesen a villanó vaku miatt... ugyanis kissé irritálva hatott a szemeire.
– Akkor holnap biztos benne leszünk az újságban! – Mondta Becky vidáman.
– Én nem igazán repesek az örömtől Becky...
- Nincs miért aggódnod, hisz úgyis álarcot viselünk, így csak találgatni lehet, hogy ki kicsoda ezekben a jelmezekben.
- Igazad van – Mondta Szintelen hangon – Szerintem nézzünk szét, kíváncsi vagyok, milyen a felhozatal – Poénkodott Annie kicsit, láthatóan Becky örült neki.
- Menjünk! Amúgy is megszomjaztam a nagy sietségben, igyunk is valamit a nagy mustra közben. – Javasolta Becky.
Miközben sétáltak a folyosón, szembe jött velük egy zombi, akinek a szeme zölden világított, majd nem sokkal később egy félig csontváz félig múmia kinézetű valami. Amit nem tudtak mosolygás nélkül megállni.
– Biztos azért lett csontváz, mert félúton kifogyott a WC papírból. – Súgta Becky. Nevettek mindketten, de csak diszkréten, nehogy az érintett meghallja. Ahogy beljebb értek, megálltak az étkező előtt. Hirtelen Annie eszébe jutott Lucas... Vajon végül ő is eljött? És ha el is jött, mikor fognak találkozni?
- Mi jutott eszedbe Annie? Már vagy egy perce csak nézel magad elé, és még csak nem is figyelsz rám! – Csattant fel Becky.
- Én csak.. – gondolta színt vall végre - szóval azon gondolkodtam éppen, hogy Lucas eljön-e ma este, és ha el is jön, akkor, vajon találkozunk-e vele.
- Ennél mi sem egyszerűbb! – Kiáltott fel a kis boszi, majd elővette mobilját és felhívta a fodrász palántát.
- Szia Lucas, merre vagy?
- Szia Becky, már majdnem a suli utcájában vagyok, csak egy kis forgalmi dugóba keveredtem, de maximum negyed óra múlva ott leszek!
- Rendben, akkor majd idetalálsz. Már várunk! Szia! – És azzal Becky letette a telefont.
- Na? Mit mondott? Eljön este? vagy épp más dolga akadt? Kérlek, mondj már valamit!
- Nocsak, nocsak, de felkeltette az érdeklődésedet Lucas! – Mondta poénkodva Becky.
Annie arca enyhén szólva is vörös lett a mondatokat hallva, mintha nem is lett volna maszk rajta, úgy érezte mindenki őt nézi, hogy milyen vörös lett Becky szavaitól. Hát, egy egészen kicsit – tette hozzá idézőjelet mutatva ujjaival.
- Akkor beszélned kell vele!
- És mégis mit mondjak neki? Szia, tetszel nekem, és mit szólnál hozzá, ha megismernénk egymást!
- Nem is rossz, Annie!
- De most komolyan! Semmi esélyem nála! Én ez idáig csak egy könyvmoly voltam, semmi stílusom, és érzékem nem volt az öltözködéshez, most meg hirtelen 180 fokos fordulatot vett az életem... minden a fodrászattal kezdődött, aztán eltört a szemüvegem, most meg nem tudom mit akarok. - csak nyomta a rizsát Beckynek,legalább egy percig, mire valaki félbeszakította őket...
- Szép jó estét a hölgyeknek!- Egy lovagnak beöltözött fiú jelent meg a semmiből. Olyan volt, mintha Sir Lancelot lépett volna ki a Merlin sorozatból.
- Szia Lucas! Ide értél végre. - Köszöntötte Becky Lucast. Mielőtt levette volna acélsisakját, az előtt felismerte, annak ellenére, hogy neki is el volt takarva az arca, mint mindenki másnak. Annie egyre csak azon tanakodott, vajon mióta állhat a hátuk mögött, és vajon mit hallhatott meg a vallomásából? Ez teljes kétségbe eséssel töltötte el. Végül aztán köszönt neki ő is.
- Öhm, szia Lucas. Mikor érkeztél?
- Épp az imént. Megvettem a jegyem, eligazítottak a tanárok, aztán meghallottam Becky jellegzetes hangját, és a hang irányába indultam. - Meghallotta Becky hangját...mondta ki alig hallhatóan Annie. De már vagy egy perce csak Annie hallatta hangját, így úgy érzete, most jön az a rész, hogy elsüllyed a padló alá, jó mélyre..arca hirtelen még vörösebbre változott.. már azt hitte, hogy mindennek vége, amikor feléjük tartott Szörnyella de frász, vagyis a jelmez erre utalt. Földig érő ruhája combjánál fel volt sliccelve, így látszódott a fekete harisnyája, amit alá vett fel. Mély dekoltázsa elég sok szemet vonzott felé, bár viselőjét ez nem zavarta. Egy fehér alapon fekete mintás műbunda volt a hátára terítve, nagyon élethű volt az összhatása. Nem volt nehéz kitalálni,ki is lehet alatta. Nyilvánvaló volt, hogy Jessie az.
- Sziasztok lányok! Elmegy a ruhátok, ha bár feleannyira se nyerő, mint az én szerkóm. Biztos túrtátok valahonnan. De nem is érdekes. Még nem is mutattatok be ennek a helyes lovagnak.
- Üdv, szép hölgy - mondta Lucas illedelmesen, lovaghoz méltóan, bár nem volt benne biztos, hogy a szép jelzőt kellett volna használnia.
- Jessie, miért is jöttél ide?- Vonta kérdőre osztálytársukat Becky.
- Ó, Becky hát te lennél a boszi? Ez érdekes. de akkor ki lehet a vámpír lány?
- Semmi közöd hozzá! Felelte mérgesen Becky.
- Na, gyertek, menjünk innen, - szakította félbe Jessie cselszövését Becky.
- Felőlem rendben. - tette hozzá Lucas. Jessie méregtől pukkadozott, mikor már jó messzire voltak tőle.
- Már megint ez a Jessie! Felháborító! - Mérgelődött Becky.
- Ne is törődj vele, az a lényeg, hogy itt vagyunk a bálon, amit már úgy vártunk.
Annie-nek igaza van! - tette hozzá Lucas. - Nem megyünk be táncolni, ha már itt vagyunk?
- De igen! Felelte Becky, kicsit lenyugodva.
Bementek végül táncolni. Becky beszédbe elegyedett egy zombi sráccal, akinek az arca kék és zöld színben pompázott, közben a DJ épp egy lassúbb számot kezdett játszani. Lucas ránézett Annie-re, és nem is volt nehéz kitalálni, hogy táncolni szeretett volna vele.
- Kedves Vámpír Hölgy, lenne kedve táncolni velem? - Tette fel udvariasan a kérdést.
- Hát persze, kedves lovag! - felelte rá boldogan. El se merte hinni, hogy mindez vele történik meg. A fiú megfogta a kezét, és a vállaira tette, végül ő pedig megfogta a derekát. Lassúzni kezdtek. Egy tökéletes tánc vette kezdetét. Olyan jó érzés fogta el. Hálát adott magában az anyukájának, amiért kiskorában beíratta a tánciskolába, így most nem esett nehezére táncolni. Nem akarta, hogy ez a pillanat elmúljon egyszer, akárcsak egy másodpercre is. Eddig még nem is tudta rendesen szemügyre venni az újdonsült lovagját. Nos, korabeli, láncinget viselt és egyáltalán nem érezte rosszul magát, amiért ilyen ruhát kell hordania ezen az estén.. továbbá fekete nadrágot viselt, oldalán egy eléggé igazinak tűnő kard volt. És egy fekete egyszerű maszkkal takarta el arcát, lecserélte a sisakot, amiben érkezett, amit egyáltalán nem bánt, mert így jobban látta az arcát és a szépséges szemeit, amelyekben Annie nem győzött gyönyörködni. Szóval előtte állt, illetve vele táncolt maga a tökéletes nagy Ő. Mármint nem sokat morfondírozott ezelőtt, hogy hogyan is fog majd kinézni álmai hercege, de most már biztos volt benne, hogy pontosan így, ahogy Lucas. Minden tetszett benne, még az illata is elvarázsolta, teljes mámorba esett tőle.
- Milyen szép a frizurája - jegyezte meg viccelődve, és törte meg ezzel a kettőjük közti csendet.
- Igazán kedves öntől - válaszolta ő is hasonló hangvételben, majd hozzátette - Nem is tudom ki is csinálhatta...mindenesetre el kell mondanom, hogy hosszú évek után végre elmúlt a fodrászok iránt érzett fóbiám.
- Ennek igazán örülök! - tette hozzá Lucas. És nem bírta megállni nevetés nélkül, habár jól esett neki, hogy pont miatta szűnt meg a fóbiája. Egyik tincsét ujjai közé vette, és szemügyre vette, tettetett komolysággal.
Olyan jól eltelt az idő, hogy fel sem tűnt számukra, hogy Becky még mindig nem ért vissza. Biztos ő is hasonló helyzetben van, mint ő. Így
annyiban hagyta a dolgot.
- Kérdezhetek valamit? - Vette a bátorságot, és ezúttal Annie kezdeményezte a párbeszédet.
- Kérdezz bátran, neked szabad! - Mondta lovaghoz illő kedvességgel.
- Hogyan ismerted meg Beckyt? - Ennél értelmesebb kérdés nem jutott az eszébe, és ezért szidta is magát.
- Még kezdő gyakornok voltam a mostani fodrász üzletben, amikor találkoztam vele és az édesanyjával, aki az én szüleim osztálytársa volt. Így az ismeretség révén mindig ide jöttek hajat vágatni, és festetni.
- Értem. Kérdezhetek még? - Tette fel lelkesen a kérdést.
- Nyugodtan. - Mosolygott, és várta a lány kérdését. Közben még mindig táncoltak, egész jól belejött ekkora.
- Miért pont fodrász lettél? Mármint nincs ezzel semmi baj, csak nem sok férfi fodrászt ismerek.
- Nos, eleinte én sem gondoltam, hogy ezen a pályán fogok elhelyezkedni, de még a nagyszüleim hagytak a családra egy komplett fodrász üzletet, meglévő törzsvendégekkel generációkra visszamenőleg sokan jöttek hozzánk, és valakinek muszáj volt tovább vinnie. Azóta kitanultam eme mesterség fortélyait, és szerencsére a szalon sikere máig töretlen, persze a többieknek is nagy munkája van ebben.
- Nahát, ez igazán nagylelkű tőled, hogy átvetted a stafétát!- Mondta teljesen őszintén, és elismerve.
- Ami azt illeti, szabadidőmben szoktam tanulni, fejlesztem a fodrászati ismereteimet, igyekszem követni a mai trendet, próbálok mindent megtudni a kliensek igényeiről. Egyszer majd egyetemre is szeretnék menni, persze levelezőin, így mindig lesz valaki az üzletben.- Mondta Lucas. Azon kapta magát Annie, hogy csak nézték egymást, tekintetünk összeért, és nem tudta levenni róla a szemeit. Egyszer csak véget ért ez a zene is, és Becky is visszatért nagy sokára. Kicsit jöhetett volna később is, gondolta Annie, de aztán örült barátnője jelenlétének.
- Megérkeztem! - Jelentette ki, És olyan boldog volt, mint aki a föld felett száll.
- Jujj, Annie, képzeld, az a srác, aki felkért táncolni, a zombi, felajánlotta, hogy a buli után szívesen hazakísérne!
- Nahát ez nagyszerű! Mondta boldogan Beckynek, és örült, hogy ő is jól érzi magát.
- Megbocsátasz Lucas? Anni-vel mindjárt jövünk.- Mondta Becky és elhúzta a vámpírlányt a lovag elől.
- Rendben, de ne szökjetek meg! - Poénkodott a Lovag.
- Gyere Annie, igyunk egy kis narancslét, mert a táncolástól kitikkadtam kissé.
- Oké, de egyúttal a mosdót se felejtsük el meglátogatni tette hozzá Annie.
- Mondd, vámpír barátném, mi a helyzet újdonsült lovagoddal? Ugye, milyen rendes?
- Nagyon! Olyan jó vele lenni. Mondta őszintén, amíg megtartotta neki az ajtót. És elpirult, amikor ezt kimondta. De nem is ő lett volna, folyton nem pirult volna el, amikor csak Lucasra terelődik a szó.
- Remélem nem baj, hogy nem tudlak hazavinni, de ez a srác, akit egyébként Tomnak hívnak, olyan édes pasi, hogy nem tudtam neki nemet mondani. de Lucas biztosan haza fog majd kísérni.
- Nem baj Becky. Örülök, hogy te is jól érzed magad!- megölelték egymást és jól mulattak azon, hogy pont két ilyen helyes kísérőjük akadt.
Miután végeztek a mosdóban, útjuk a büfébe vezetett, és ittak egy pohár narancslevet. Közben nem vettek észre valakit. A mosdóban ott volt Jessie, és mindent hallott, de ők ezt nem tudták.
- Szóval Annie az a titokzatos vámpír lány. És tetszik neki a Lovag. Na majd én teszek róla, hogy ne legyen vele boldog. Neki úgy is ott van az a sok könyv. Eddig se volt senkije, ezután se kell hogy legyen. - Gondolta Jessie. Elővette a táskájából a piros rúzsát, és kirúzsozta vele ajkait, majd akcióba lendült. Magassarkú cipője csak úgy kopogott a folyosón, amíg nem ért oda a tornaterem bejáratához.
Mikorra visszaértek, Becky Tomhoz sietett, Annie pedig a lovagját kereste a tömegbe. Ez idő alatt Jessie nagy erőkkel azon volt,hogy rányomuljon Lucasra. Már odáig fajult a dolog, hogy táncolt vele.Kezeit erőszakkal rátette a fiú vállaira, aki nem tudta lehámozni magáról a hirtelen jött partnerét.
Annie ,miután áthaladt a zombi klánon és az elfek csoportján, és végre belépett a terembe, akkor épp arra lett figyelmes, ahogy a fotós megint feltűnik, és valamit nagyon fotózni próbál, így hát közelebb ment, és látta, hogy a Szörnyellás nőszemély csókolgatja a Lovagot!
Nem is kellett több, már rohant is ki a teremből, ki az utcára. Nem érdekelte hogy hova, csak el, jó messzire. Álarcát eldobta, úgysem számít már hogy eltakarja az arcát. Elég hideg idő volt, esett az eső, fújt a szél, pont szembe, nehogy könnyebben tudjon előre haladni. Egy órányi séta után végül hazaért. Addigra rendesen átázott, és rázta a hideg is. Az ajtót bezárta maga mögött, kilépett a cipőjéből, és felrohant a szobájába. Sírva fakadt. Miért pont ő? Egyszer tetszik igazán valaki, és ez a lehetetlen nőszemély elveszi tőle. Kiszedte hajából a csatokat, így a feltűzött tincsei leomlottak a vállára. Bebújt egy vastag takaró alá, végül aztán a kimerültségtől elaludt.
Lucas nem tudta mire vélni, hogy Annie eltűnt, hisz lefoglalta Szörnyella, aki csak úgy rácsimpaszkodott, pedig ő nem akart semmit se tőle. Ráadásként jött az a fotós, aki megörökítette amint épp rátapad az a lány, habár próbálta levakarni magáról. Mi lesz ennek a következménye? De ebbe bele se mert gondolni , hisz vajon hogyan tudná megmagyarázni hihetően a történteket, amikor a képek ellene beszélnek?
Miután Lucas is elindult haza ,már elállt az eső. Az iskolától nem messze megtalálta az álarcot, amit Annie eldobott. Egy pocsolyában ázott, az eső vize elmaszatolta a mintáit. Felkapta, majd elindult haza.
Becky már rég nem volt a bálon,mert Tom hazáig kísérte, majd telefonszámot cseréltek, és a fiú randira hívta őt, aki boldogan mondott neki igent, aztán elköszöntek egymástól. Végig azt hitte, hogy Lucas hazakísérte Annie-t, így ő még nem is tudta, hogy mi is történt. Egészen másnap délelőttig, amíg mindenki az incidensről beszélt, amely e-mailen és sms-ben is futótűzként terjedt a hír, hogy Jessie ismét behálózott valakit. Majd meglátta az újságot, címlapon Szörnyellával és újabb áldozatával, így nem is érdekelte Beckyt különösebben a sztori, de valamiért ismét az újságra pillantott, és akkor Lucast pillantotta meg Jessie társaságában.
SZÖRNYELLA ÚJABB ÁLDOZATA A KEREKASZTAL EGYIK LOVAGJA
Azonnal a telefonjához rohant, addigra ő is kapott pár üzenetet a többiektől, de figyelmen kívűl hagyva ezeket, egyből Lucast hívta.
- Figyelj , megmagyarázom! - Mondta azonnal Lucas, amint látta, hogy Becky hívja.- Már vártam, hogy visszajöjjetek a kis kitérőtökből Annie-vel, de nem jöttetek. Aztán váratlanul odajött hozzám a Szörnyellás jelmezes lány, és szó szerint kikezdett velem, nem tudtam levakarni magamról, szörnyen éreztem magam! Mire majdnem sikerült kiszabadulnom a karjai közül, jött a fotós, ő meg kapott az alkalmon és megcsókolt! majd biztosítékként, hogy ne engedjem el, megragadta a nyakamat, szinte körmeivel belemart , így a fotósnak elég ideje volt megörökíteni az ominózus jelenetet, de addigra már sikerült ellöknöm őt magamtól, de elkéstem. Nem láttalak benneteket utána, így fogalmam se volt róla, hogy tudtok-e erről az egészről. - Mondta Lucas Beckynek, aki tőle szokatlan módon csendben megvárta , hogy befejezze a történetet és nem vágott közbe.
- Szörnyű egy helyzetbe keveredtél pajti, ugye tudod? - Mondta végül Becky. - de ne félj, amíg engem látsz, én majd segítek neked Annie-vel tisztázni ezt az egész helyzetet.
- Nem is tudod, milyen fontos lenne nekem! Végre találok egy helyes lányt, erre közbejön egy ilyen helyzet. Szörnyen érzem magam, de nem akartam erőszakoskodni, azt hittem, megérti, hogy nem akarok tőle semmit, mert én mással érkeztem, de úgy tűnt, nem érdekli. - mondta Beckynek mélyet sóhajtva a telefonba.
- Azt hiszem, még helyre tudjuk hozni, már van is egy tervem. - Mondta Becky, aztán beavatta Lucast a részletekbe.
7.
Másnap, szombat reggel, Annie-nek semmi kedve nem volt felkelni. Még a telefont is kikapcsolva hagyta. Feküdt kisírt szemekkel, a plafont bámulva. A tegnap történteken merengett. Olyan szépen indult minden. Közben egy tábla fehér csokit nassolt , úgy gondolta ettől kicsit majd jobban lesz. Majd eszébe jutott pár házi feladat, amit mára tervezett megoldani. Olvasónapló írás. Igen, ez kell most neki. Olvasni fog, és az majd egészen biztosan eltereli a gondolatait. Legalábbis bízott benne. Elővett hát egy jól megtermett könyvet, és nekilátott. Nem sokkal később, valaki csöngetett. Mintha ráesett volna, ugyanis elég türelmetlen lehetett az illető.
- Nem vagyok itthon! - Kiabálta, és nem akart kibújni az ágyból..de aztán csak nem hagyta abba a csengetést, így kénytelen volt felvenni a lila színű köntösét, és belebújni ugyanolyan színű papucsába, és ajtót nyitni, mert a szülei nem voltak otthon a hétvégén. Amit kivételesen nem bánt, mert biztos megkérdezték volna, miért pirosak a szemei, és most semmi kedve nem volt hozzá, hogy bárkinek is magyarázkodni kezdjen.
- Anne! Miért van a telefonod, ha nincs bekapcsolva??!!
- Szia Becky mondta halkan.
- Ma reggel belelapoztam a mai újságba.. és nem akartam elhinni, hogy a címlapon ki volt? Hát persze, hogy Jessie! De gondolom te már tudtad. Miért nem hívtál fel?
- Nem akartam elrontani a te estédet is. - felelte Annie szomorúan. - De vajon miért pont mindig velem történik ilyesmi? És még mindenki csodálkozott
rajtam, hogy miért nem élek társasági életet, és hogy könyvmolyként élem életem. Hirtelen ismét sírva fakadt, mire Becky átölelte barátnőjét és becsukta a bejárati ajtót.
- Ne sírj! Biztos meg tudja magyarázni! Nyilván nem ő akart rámászni Jessire, hanem ő rá.
- De a képek,Becky! Elég mást lehet leszűrni belőle, sőt, mondok valamit! Én éppen ott álltam, amikor ez az egész történt! - Csattant fel Annie, és még ő is meglepődött saját magán, mert nem szokott így kikelni magából. nagyon rosszul érintette a dolog. Egyik pillanatban még a föld felett járt, a másikban meg koppant egy nagyot.
- Ne hagyd annyiban a dolgot! Most azonnal beszélni kell vele! Hallgasd meg az ő szemszögéből is! - Erősködött Becky. De erre nem is kellett sort keríteni, mert megcsörrent Becky telefonja.
- Igen? Á, szia Lucas! Igen, itt vagyok nála, már kicsit jobban van, de ami azt illeti eléggé maga alatt volt az új "hódolód" miatt. Rendben, átadom neki, szia.- És azzal ki is nyomta a készüléket.
- Lucas azt üzeni, hogy tegnap próbált megtalálni, de mivel nem tudja a számod, és hogy hol laksz, így nem tudott utánad menni, és hogy megtalálta az álarcod. Nagyon sajnálja a tegnap történteket, mert egyáltalán nem akart semmit Jessie-től. Ő ment oda hozzá, és amikor látta, hogy jön a fotós, egyszerűen szájon csókolta. Hozzáteszem, ő maga akart eljönni, de most ő van az üzletbe beosztva, így tövig rághatta már mostanra a körmeit. Mondtam neki, hogy én eljövök hozzád, és mindent megbeszélünk. - Mosolygott rá Becky. Neki mindig sikerült feldobnia Annie-t még a legrosszabb esetekben is. Ha az kellett, hogy jobban legyen, akkor ott aludt náluk, és néztek filmet vagy társasjátékoztak is, annak érdekében, hogy kizökkentse a rossz kedélyállapotából, bár ez fordítva is igaz volt, annak ellenére, hogy Becky nem arról volt híres , hogy befordulna bármi miatt is.
- Igen?- Kérdezte elbizonytalanodva Annie, de aztán kicsit megkönnyebbült, ismét volt életkedve, és ennek örömére tört egy darabot a csokiból. Szinte dalra fakadt, kedve lett volna jól bemosni egyet annak az undok kígyónak, amiért ezt művelte vele.
- Szóval, ha gondolod, elsétálhatunk az üzletbe, mert ő ott vár minket, vagyis jobban mondva Téged!
- Most? DE MIT VEGYEK FEL? - kiálltott fel Annie, és úgy érezte, nincs mit felvennie, habár a ruhásszekrény tele volt ruhákkal, főleg turkálós és leárazott darabok voltak, de senki meg nem mondta volna róluk.
- Valami ruhát. - mondta Becky mosolyogva, és Annie a fürdőszobába ment, ahol gyorsan nekiállt készülődni. Haját feltűzte, felvette a rózsás fülbevalóját, és megtalálta az egyik kedvenc lila garbóját, úgyhogy azt vette fel, egy egyszerű farmerhez. Elővett egy szemceruzát, és kihúzta vele a szemét. Végezetül fújt magára az egyik parfümjéből, és úgy gondolta, hogy elkészült.
- Remek, és most induljunk! - Mondta Becky, Annie kezébe adva a kabátját és a következő pillanatban már úton is voltak.
8.
Megérkeztek az üzlet elé. Annie Kiszállt. Becky a kocsiban maradt.
- Innen már egyedül is boldogulsz! Randim van egy rejtélyes zombi sráccal. De azért hívj majd fel este! - Mosolygott rá Becky, Annie meg integetett neki, és mire kétségbe eshett volna, hogy most mit kell tennie , már csak a messzi távolból látszódott becky kocsija.
Elindult hát az üzlet ajtaja felé, és amint odaért, talált egy kis cédulát, amin ez állt:
" Üdv, kedves vámpír hölgy!
Remélem, valahogy sikerül majd
kárpótolni Téged a tegnap történtek miatt...
Ha hátra tekintesz, látsz egy éttermet.
Lépj be oda, és én ott foglak várni.
Az ártatlan Lovag"
- Nahát. nem azt mondta Becky, hogy délelőtt ő van bent a boltba? - tanakodott Annie, és aztán rájött, hogy november elseje van, halottak napja, vagyis ilyenkor nincs nyitva egy fodrászat se. Így elindult az étterem felé. Amint közelebb ért, meghallotta hogy valaki játszik zongorán. olyan fülbemászó volt, olyan dallamos, hogy a végtelenségig tudta volna hallgatni. Ezt a dallamot valaki megtörte, azzal hogy hozzászólt, habár cseppet se bánta.
- Nem jössz beljebb? - kérdezte Lucas, ő volt, aki ezt a remekművet játszotta, és közben végig a lányon tartotta a szemét. Az étteremben első pillantásra rajtuk kívül egy lélek se volt, nem is tudta elképzelni, hogy érhette el, hogy üres legyen?
- De, azt hiszem, igen - felelte kis fázis késéssel kicsit megszeppenve.
- Remélem, nem haragszol rám a bálon történtek miatt. Tudod, én nem akartam semmit se attól a lánytól. Csak fogta magát és egész egyszerűen letámadott, mint valami pióca. Esélyem sem volt megakadályozni, hogy a végén...-ekkor Annie a szavába vágott, pedig nem vallt rá.
- Semmi baj, már Becky is mondta, hogy nem a te hibád volt. És igazából örülök hogy végre itt lehetek veled. - Mondta kicsit elpirulva.Már akkor tudta, hogy igazat mondott neki a fiú, amikor ránézett az ajtóban.
- Ennek örülök. Tudod, nem véletlen, hogy ott akartam lenni a bálon, de gondolom erre már te is rájöttél.- Erre elhalkult, és csak némán néztek egymásra.Befejezte a zongorázást , majd felkelt mellőle, és egy szál vörös rózsát vett elő, amit átadott neki kiengesztelésként. Majd
folytatta.
- Már az első találkozásunkkor feltűntél nekem, mert szerencsére nem vagy az a tipikus mai lány, aki benne van minden hülyeségben, hogy menőnek tartsák a többiek. És még nem is beszéltem arról, hogy a mai népség nem szeret olvasni, művelődni, de te pont olyan vagy, mint akire mindig is vágytam. Ezért örültem, amikor megtudtam Beckytől, hogy te egy rendes lány vagy, és hogy még szabad a szíved. Így amikor elmondtátok, hogy bálba készültök, még aznap elterveztem, hogy veletek fogok tartani. Gondoltam, egy próbát megér, legfeljebb kikosarazol.- A mondat végén a padlót bámulta, talán kicsit zavarba is jött.
Lucas szavai nagyon jól estek a lánynak. Csak hallgatta némán amit mond. Nem is gondolta, hogy ő is hasonlóképp gondolkodik, mint Annie! És hogy nem csak vágyálom volt, hogy ők ketten talán egyszer egymásra találhatnak.
- Lenne kedved táncolni velem?
-Igen! Nem is tudta letagadni, hogy mennyire jól esik , hogy ennyi mindent megtett azért, hogy ma találkozzanak, és hogy a bálra is miatta jött el.. el se
tudta hinni! Forgott vele a világ. Mintha minden eddigi bánata szerte foszlott volna, és csak a boldogság mámora maradt jelen. Egészen közel volt az arcuk egymáshoz, és ezt egyikük se bánta.
- Mindaddig egész jól haladt a tervem, amíg az a Jessie fel nem tűnt a színen. Aztán minden számításomat keresztül húzta, amiért neheztelek is érte.
- Igen, ez nem hiányzott. Vallotta be Annie őszintén. - Tudod, nekem is nagyon fontos vagy, és már kezdtem hinni abban, hogy talán miattam jöttél el a bálra, de amikor Jessie feltűnt úgy foszlottak szét az én reményeim is. Nem láttam értelmét tovább ott maradni a bálon, így hirtelen elfutottam onnan, és meg sem álltam hazáig, mert minél hamarabb haza akartam érni.
- Persze út közben elhagytad az álarcod - folytatta a mondatot Lucas.
- Igen. Vagyis eldobtam, mert már úgysem volt fontos, hogy ki vagyok, illetve hogy takar-e az álarc, vagy sem.
- Utánad akartam menni. Pontosabban nem is tudtam, hogy láttad Jessie cselszövésének eredményét. De mire megszabadultam a kezei közül, már sehol se láttalak. Még Beckyt se, így azt hittem, haza mentetek. Nélkülem. Aztán másnap megláttam az újságot, amit a fotós készített,ráadásul a főoldalon, olyan szalagcímmel, amit tudtam, hogy nem fogja elkerülni a tekinteted, feltéve, hogy nem voltál ott, ugye amit nem tudtam. De az a lényeg, hogy már vége van a félreértéseknek.
- Igen vége. - ismételte Annie is, mint aki szerette volna kitörölni az előző éjszaka eseményeit az emlékezetéből.
- Így, hogy most sikerült végre találkoznunk, tekinthetjük ezt afféle randinak is, ha nem bánod. - Mondta Lucas.
- Nem, éppen ellenkezőleg! - Mondta teljesen határozottan. Vége lett a kis táncuknak, és leültek egy asztalhoz.
- Akkor most együnk! - Jelentette ki Lucas, aki szemmel láthatóan nagy kísértést érzett, hogy végre nekilássunk étkezni.
- Rendben, mondta Annie , és elkezdték az előételt, és szép sorban a többi fogásokat is, amelyeket a most megjelent pincér hozott ki nagy lelkesen.
Később kiderült,hogy Lucas egyik nővére dolgozott az étteremben, és ezért sikerült nyitás előtt betérniük.
- Nem sétálunk egyet? tette fel neki Annie a kérdést.
- Mehetünk. - Mosolygott, és jóllakott miután megettük a három fogásos menüt.
- Merre menjünk? - Kérdezte a fiú.
- Majd én vezetlek! Mondta Annie, és átkarolta Lucast, és úgy indultak neki az útnak.
Kedvenc helye a Flower park volt, ahol sok illatos virág szokott lenni. Habár ilyenkor novemberben nem volt semmi ilyesmi látnivaló. Viszont a sok fa, és fenyő nagyon szép volt az ősz színeibe öltözve. Néha egy-egy levél lehullt, és kisebb szél is támadt, de ez nem rontotta az összképet. A park közepe felé leültek egy padra. A közelben volt egy szökőkút is, ami most nem üzemelt. Majd egymásra néztek.
- Nézd Annie. - Mondta Lucas - Tudod, még nem kaptam tényleges választ.
- Csak mert nem is kérdeztél konkrétan. Mosolygott rá, de azért sejtette mire céloz, illetve remélte mire is akar kilyukadni.
- Szóval, szeretnélek megkérni arra, hogy .. - és Lucas hirtelen elpirult, de azért próbálta leplezni lámpalázát - szóval, lennél a barátnőm?
Egy kis ideig szóhoz se tudott jutni, habár ezt a kérdést várta már egy ideje. Csak nézett a szemébe, és végül kimondta, hogy igen.
- Igen, szeretnék a barátnőd lenni.
Ekkor Lucas közelebb húzódott hozzá, és hirtelen megcsókolta , közben a karjaiban tartotta, és ez mindkettőjüket jó érzésekkel töltötte el. Annie El sem tudta mondani milyen boldog lett! Még azt is elfelejtette, hogy hol is vannak. Válaszul visszacsókolta. Csak az számított, hogy együtt vannak. És ez ellen senki se tehet semmit. Ott ültek még egy darabig, majd hazakísérte a lányt.
Többé már nem érdekelte semmi más, mindig Lucas járt a fejében. Nem volt már akkora stréber, és végre mert csajosabb ruhákat is felvenni, persze Becky mindig segített benne, hogy mi áll jól neki, és mit mellőzzön viselni. Becky nagyon örült annak, hogy két jó barátja talált egymásra. A bál óta Annie mindig kontaktlencsét viselt. És természetesen gyakran járt fodrászhoz, hogy mindig szép legyen a haja . A suliban Jessie imádói is alább hagytak ami a piszkálódást illeti. Inkább annak ment híre a suliban, hogy mindig más srácra próbál rámászni, ezért többé nem tartották menőnek, és kezdték lenézni.
Győzött végül a jó, és az irigy most is alul maradt a küzdelemben. De így van ez jól.
The end
2009/2015 by Chili
Megjegyzések
Megjegyzés küldése