Cecelia Ahern - Talált tárgyak országa, valamint évről évre értékelés

Talált tárgyak országa:

Egy kedves kis történet volt ez, (bár azért sajnáltam is) ahol a főszereplő Sandy Shortt eltűnt emberek és tárgyak után kutat, ugyanis kényszerbeteg. 10 éves korában rejtélyes módon eltűnt a szomszéd kislány, Jenny-May Butler, és ő látta utoljára. Ez váltotta ki nála ezt a kutatási vágyat, és a szó szoros értelmében képes volt felkutatni szülei egész házát egy elveszett fél pár zokni miatt. Persze nem mindig járt sikerrel. Már a kezdetektől fogva az iskola pszichológusához, a jóképű Dr. Burtonhöz kellett járnia. Kapcsolatuk az évek alatt elég szoros lett, (talán nála nem értette meg jobban senki) bár Mr. Burton hasonlata szerint nincs könnyű dolga annak, aki Sandy barátja szeretne lenni, mert nem rossz indulatból ugyan, de a lány senkit sem enged magához közel. 

Felnőttként előbb rendőrnek áll, majd magánynyomozásba kezd olyan eltűnt emberek után, akikről amúgy már mindenki lemondott. Így lesz az ügyfele Jack Ruttle is, aki már egy éve keresi öccsét, Donalt. Sandy megígéri a férfinek, hogy segít neki megtalálni testvérét, de egyszer csak maga Sandy is eltűnik… 

A történet több szálon fut, 

1. a jelenben,
2. visszatekintések Sandy múltjába,
3. a hely, ahol Sandy köt ki.

Sandy az elveszett tárgyak országába csöppen, eleinte csak azt hiszi eltévedt, de hamar rá kell jönnie, hogy tulajdonképpen ő is eltűnt. Hamarosan találkozik Helena Dickensszel és a barátaival, (Bernard Lynch, Joan Hatchard, Derek Cummings, Marcus Flynn és hamar leesik neki, hogy ők azok az egykori tinédzserek, akik negyven éve eltűntek egy iskolai kirándulás során. Ezen a helyen minden fellelhető, amit a másik oldalon az emberek elvesztettek: tárgyak, érzések, emlékek, illatok… 

Közben a való világban Jacket az élteti, hogy Sandy segítségével megtalálja testvérét, - még barátnőjét, Glóriát is teljesen elhanyagolja, aki még történetesen jól is alszik ellentétben vele- de ekkor a nő váratlanul eltűnik… mivel az ismerősei tudják, hogy a nő képes napokra eltűnni, senki nem veszi a férfit komolyan…

Helena mindenben segíti Sandyt, bekíséri a hivatalba is, hogy regisztrálják, majd az otthonába is meghívja. Ott megismeri a hölgy itteni párját, és unokájukat, akivel nem jön ki jól, mert nem szereti a gyerekeket. Helena az egyetlen, aki tudja a lány igazi kilétét, a többiek azt hiszik, hogy tehetségkutató vállalkozása van, és azért toboroz embereket a környékről a meghallgatásra, mert szereplőkre van szüksége a darabhoz, de valójában csak a régen keresett személyekkel akart beszélni, pár információ morzsát közölni velük a családjukról, hogy mi van velük amióta ők idekerültek. 

A darabhoz jelmezekre is szükség van, ezt pedig a város legjobb boltosa, Bobby Stanley-nél tudják beszerezni. A fiú is rajta volt a lány 30-as listáján ( akiket nagyon keresett) , de ő azért nem jelent meg a meghallgatáson, mert itt másik vezetéknevet használ. De Sandy mégis az igazi nevén szólítja Bobbyt, akinek ez szemet szúr... viszont őt sem éri váratlanul a lány érkezése, mert már szóbeszéd tárgya lett a "mindent tudó lány"és kiderül hogy az elveszett tárgyak, amik ide kerültek, Bobby szépen összegyűjtögette a boltjába, és még össze is párosította őket többé-kevésbé. Aztán eszébe jut, hogy rengeteg olyan tárgyat is őriz, amelyek mind fel vannak címkézve, méghozzá Sandy Shortt néven.

Így Sandy viszont láthatja oly régen elveszett(nek) hitt dolgait. Szép volt Bobbytól, hogy megőrizte őket egyben. Közli vele, hogy a naplóját is megtalálta, de becsszó, nem olvasott bele... viszont az sehol nincs. Ettől kezdve azt kéri a fiú Sandytől, hogy fotózza le a dolgait, egy régi, és értékes polaroid fényképezőgéppel. Csak hogy biztosak legyenek benne, hogy más nem tűnik el...

Közben Jack már Sandy autóját is megtalálja, persze a nő sehol... az autójában ott a telefon, az aktuális ügyeinek aktái, még a kávéja is...szegény férfi ott áll órákat, vár és csak vár, végül aztán csak kiveszi az autóból az iratokat, és a telefont, majd elkezd körbetelefonálni , hátha megtud valami újat. A legviccesebb számomra az volt, amikor Dr. Burton számához ér, és mivel Jack nem tudta, hogy milyen jellegű doktor, azt hazudta, fáj a gyomra :D Aztán meg Alan, Donal egykori legjobb barátját kéri meg, hogy kérjen időpontot a pszichológushoz :D

Sandy kezdi megkedvelni az ottani közösséget, ám egy nap eltűnik! az órája! (amit mellesleg még Gregory adott neki *-*) Hogyan lehet az, hogy a talált tárgyak országában tűnik el valami? Ennek is gyorsan híre megy, és majdnem Sandy lesz a majdnem közellenség, de szerencsére nem fajul el nagyon a dolog. A vége felé sikerül találkoznia az immár felnőtt, és anyuka szerepben levő Jenny-May-el, és ez mindkettőjük számára sorsdöntő lesz. Persze jó értelemben. De mivel olyan helyen lakik az egykori szomszéd lány, ami nehezen megközelíthető, így Helena és Bobby is vele tart. A végén készít Sandy egy közös képet Jenny-May-el, és az inge zsebébe teszi. 

Már majdnem feladja Jack, amikor is hirtelen szöget üt a fejébe Alan ellentmondásos vallomása testvérének az eltűnéséről. Spoiler alább: 

A végén felgyorsulnak az események, Jack összerakja a testvéréről a történteket, be is bizonyosodik sajnos. -> A testvérét meggyilkolták, és Alan mindvégig tudta ezt.----<-
Ezután joggal kezdett aggódni Sandy miatt is, és nagy nehezen, de csak rávette a rendőrséget, hogy kezdjék el őt keresni az erdőben, ahol az autója van.

A Jenny-May látogatás végeztével elindul a kis csapat visszafelé, hogy még időben visszaérjenek az előadásra. Sandy boldog, hogy végre pontot tehet legalább ennek az ügynek a végére, és elő akarja venni a képet kettejükről, amikor kiderül, elveszett... több sem kell neki, visszafordul, és Heléna nem tarthat vele, mert elkésik... de a hölgy már tudja, mi vár rá. Így Ketten Bobbyval mennek csak vissza a városba, egyedül hagyva a lányt az erdőben.

És itt ér össze a két szál: Jackék kereső csapata egy kiáltásra lesz figyelmes, mint kiderült, Sandy felbukott, és kibicsaklott a bokája, lába eltörött, de legalább visszatalált az ő világába, ahova mindig is tartozott.
Spoiler: ->

azonban Gregory ( Dr. Butler) legnagyobb meglepetésére megtalálja Sandy ruhái között a Jenny-May-el közös képet...<-

Idézet belőle: 

"-Szia – mondta lágy hangon. 
Alig mertem felnézni. Ott ült mellettem, egymást néztük, a szeme olyan világoskék volt, mint első találkozásunk alkalmával. 
– Mr. Burton – mosolyodtam el. 
Megrázta a fejét. 
– Hányszor mondjam még, hogy ne hívj így? 
Majdnem kimondtam, hogy „Gregory”, de ő szólalt meg hamarabb. 
– Most már doktor Burton vagyok. 
– Gratulálok, doktor Burton – mosolyogtam. Az arcát néztem, és hagytam, hogy magamba igyam a jelenlétét. 
– Mit gondolsz, van rá esély, hogy még ezen a héten búcsút intesz ennek a gyönyörű lépcsőnek, és bemész a házba? Kezd fárasztó lenni, hogy folyton a távolból nézzelek. 
– Vicces, pont arra gondoltam, néha a dolgok jobban látszanak távolról. 
– De rosszabbul hallatszanak. 
Felnevettem. 
– Nagyon jó a ház neve. – A szemközti épületre néztem. Scathatch House."

Évről évre

Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy ez volt életem legrövidebb olvasmánya. De komolyan! Éppen kezdtem volna felvenni az ünnepi hangulat szálát, és egyszer csak már vége is lett. Ami nagyon újszerű volt, hogy nem egy ember szemszögéből figyelhettük meg a családi összejövetelt, hanem egy régi, kopottas karácsonyfadísz által. Kedves kis dísz volt, pont mint aki óvta és vigyázott rá már oly sok éve. (Persze egyszer ő is leejtette véletlenül)

"Az idén jól leplezik a frusztrációjukat, ahogy az időjárás is jól álcázza magát: Szállongó hópelyhek rajzolják át a tájat, ragyogó fehérbe borítva mindazt, ami csúnya. Fehér lepel takarja a mélyben rejlő igazságot, puha, sima, derűt sugárzó felszín alatt fortyog a való."