Rejtélyes történetek II.
Rejtélyes történetek II.
A történet a XXI. Században játszódik, főhősünk Will Young, aki Lilly Rose, és Wolf Young gyermeke. A srác már a tinédzser kor végén jár, ám korántsem olyan lázadó típus, mint korabeli társai. Tisztelettudó és intelligens. Egy nyári délután lomtalanítás folyt a Young házban. Aznap történt, amikor szülei elindultak egy kis kirándulásra. Végül a dolgozószoba selejtezése következett. Amint will belépett a szobába, a nap sugarai beragyogták a szoba falait és hirtelen kinyílt a széf, amely a vörös köves nyakéket őrizte idáig… kis idő múlva világítani kezdett, és leesett egyenesen a földre. Will odasietett, hogy felvegye édesanyja nyakékét és visszategye a helyére, ám amikor hozzáért a nyakékhez, az elkezdett világítani, és a színe kékre változott..
Hirtelen megjelent egy nagyon idős hölgy, kinézetre legalább 100 éves lehetett. Fehér feltűzött haja , és kis termete ismerős lehetne Lillyéknek, akik mit sem sejtenek erről az egészről…
Will ijedten nézett maga elé, amikor a hölgy megszólította:- Ne félj tőlem, ifjú Will!
- Ki ön, és honnan jött ide?
- Mary Louis a nevem, és az Ártatlan Lelkek Birodalmából jöttem.
- Hogy honnan? Az meg merre van?
- Az a világ egy békés, zöld erdős hely, párhuzamosan a te világoddal. Azért jöttem, hogy a segítséged kérjem! – Mondta Mary Louis.
- Mit tehetek önért?
- Az Ártatlan Lelkek Birodalmának királynője már nem vezeti országunkat, így kell egy új királynő. Evvel nincs is gond, már megvan a jelölt, csak amíg nem történik meg a koronázás, addig a Sötét lelkek ellen
védelemre van szüksége és meg kell óvnod őt, amíg nem kerül sor a ceremóniára.
- Utána nem lesz veszélyben? - Nem, mert amint felveszi az angyali erőkkel megáldott koronát,és a jogart, utána azon nyomban hatalmat és erőt ad neki, hogy méltón vezethesse az országot.
- Bámulatos!
- Az bizony! Ugye számíthatok a segítségedre?
- Persze Hölgyem! De mit kell tennem?
- Annyit kell tenned, hogy felveszed a nyakéket, mert ennek a segítségével át tudsz jutni abba a világba, ahol meg kell keresned és óvnod a trón örököst. Holnap napnyugtakor menj el a város széli patakhoz, és amikor odaértél, akkor gondolj a küldetésedre, és mire eltelik egy pillanat, már ott is fogod magad találni. Rendben?
- Értem! Szívesen segítek Hölgyem! Már úgyis vágytam egy kis kiruccanásra!
- Légy óvatos , nincs sok időnk!Bízok benned! – Ahogy kimondta Mrs. Louis az utolsó mondatát, már el is tűnt épp oly sejtelmesen, mint ahogy megjelent. Will nem tudott elaludni, azon járt az esze, hogy hogyan történhet meg vele ilyesmi. Addig addig morfondírozott, hogy végül csak elaludt. Másnap kipihenten ébredt,és első dolga az volt, hogy írt egy cédulát a szüleinek, hogyha előbb érnek haza nála, ne aggódjanak miatta. A cédulán ez állt:
Miután megírta, kitette a frigó ajtajára, hogy jól látható helyen legyen. A nap gyorsan eltelt, és csakhamar közeledett a napnyugta. – Ideje indulnom! – Mondta Will, majd felpakolta hátizsákját némi élelemmel, és teával, majd bezárta a ház ajtaját, és útnak indult. Nem sokkal később megérkezett a város széli patakhoz, és elővette kövét, majd megnyílt az átjáró, és átsétált abba a világba, ahol szülei is találkoztak évekkel ezelőtt. Miután Will átért, a ruhái átalakultak korabeli viseletté, bátor harcos kinézete lett, volt kardja, tőre, és páncélja is.
– Azta! Most már teljesen bele tudok olvadni ebbe a világba! Vajon merre kéne elindulnom? – Gondolkodott hangosan egy kis ideig, majd végül kelet felé vette az irányt és az erdő belseje felé ment tovább. Majd’ másfél óra elteltével a kék színű kő elkezdett világítani, és egy térképet jelenített meg Will előtt, és így tudta hogy merre kell tovább mennie. Ment is a térkép szerint előre a tisztáson, ahol szép látvány fogadta, körös-körül virágzó rétek, fák, csiripelő madarak… a szél kellemesen simogatta az arcát, és a nap sugarai beragyogták az egész teret. Nem volt már nagy út a palotáig, amikor egy kis tavat pillantott meg, benne egy pici tündérrel, aki neki maximum a derekáig érhetett, szegényke beleesett a kis ladikjából a tóba.
-Segíts! – kérlelte a tündér, és egyre mélyebbre süllyedt az aprócska teremtés, a kis göndörke fürtjei sem látszódtak már, mire Will gyorsan beleugrott a vízbe, hogy a tündér segítségére siessen, és épp az utolsó pillanatban sikerült megfogni és kivinni a vízből. Miután kiértek, a tündér nagy boldogan így felelt:
- Köszönöm, hogy megmentetted az életemet! A nevem Byby, és hálám jeléül had kísérjelek el téged a palota közelébe!
- Szóra sem érdemes, bárki ezt tette volna a helyemben. A palotába? Az jó ötlet, messze van még?
- Már nem kell sokat gyalogolni.
- Köszönöm kedves tündér! Az én nevem Will Young és örülök, hogy megismertelek! - Miután megnyugodott valamelyest Byby, addigra a kis kék ruhácskája is megszáradt, és útnak indultak. A Birodalom felé.
– Tudom már miért voltál olyan ismerős nekem! Ismertem édesapádat, aki ha nem tévedek, Wolf Young ugye? – Igen ő az, de honnan tudod?
– Hát ez egy régi történet, Willy. Már olyan 2 évtizede is volt, hogy megtörtént... egy nap a Sötét Lelkek Birodalma elrabolta a királynőt, és korlátlan hatalomra akartak szert tenni... de jött Wolf Young és Lilly Rose, akik együttes erővel legyőzték az ellenséget, és megmentették a királynőt. Nagyon hősies cselekedet volt! És mindenki aki itt él, ismeri e történetet.
– Nahát, akikről meséltél, ők a szüleim! De hogyan lehetséges mindez?
– Mindenre válasz a nyakadban levő ékkő Ez réges- régen Mary Louis dajkáé volt. Ám amikor a fent említett dolgok történtek, akkor keresett egy ártatlan jó lelkű embert, aki önzetlen és jó szándékú volt. Így találta meg Lilly- t, aki szívesen segített Mrs. Louisnak és övé Lett a nyakék, ami akkor vörösen izzott, amikor valahányszor csak világított.
- És mit jelent az, hogy amikor otthon magától kiesett a széfből, akkor a színe kékké változott?
– Ez azt jelenti, hogy te lettél az új kiválasztott. – Felelte a tündér, majd folytatták útjukat. Besötétedett, így megpihentek az erdőben. Másnap folytatták útjukat a Birodalom felé. Már mindössze félnapi járásra lehettek a helyről, amikor útonállók állták útjukat.
- Kik vagytok? – Kérdezte Will.
- A Sötét Lelkek Birodalmának két megmaradt katonái vagyunk, de minek is kérsz minket számon? - A kis tündér zsebében volt egy kis álompor, kihasználta, hogy Will beszédbe elegyedett velük, és a két katonára szórta az álomport. Nem is telt bele fél pillanat, amikorra kifejtette a hatását, aminek eredményeképpen földre rogytak, és álomba merültek.
- Gyere, nincs sok időnk! Az álompor csak egy kisebb ideig képes álomban tartani őket!
– Ezt hogyan csináltad? Ügyes húzás volt, Byby!
- Köszi Tündér vagyok, tudod…-kacsintott egyet a tündér, majd elindultak és ott hagyták a két őrt, akik békésen aludtak egymásnak dőlve. Valamivel később találkoztak egy sassal, aki meg volt láncolva, és szemmel láthatóan nem érezte magát jól ebben a helyzetben.
- Segítsetek! Elfogott két gazfickó, és így nem tudok őrködni a volt királynő ablaka előtt!
– Az Ártatlan Lelkek Birodalmának egykori Királynőjére gondolsz? Igen Will. Ha kiszabadítasz, akkor odaviszlek titeket.
– Rendben. – És abban a pillanatban Will elővette kardját és nagy erővel rávágott a láncra, amely kettéhasadt, és a sas kiszabadult a lánc fogságából.
– Be is fogom tartani, amit megígértem! Pattanjatok fel a hátamra, és már indulhatunk is! >Pár perce volt még csak, hogy Willék találkoztak a rabul ejtett Sassal, és máris szálltak magasan a tisztás felett. Valamivel kevesebb, mint félnapnyi repülés után odaértek a Birodalom közvetlen közelébe. Will és Byby leszálltak, majd megköszönték a Sasnak, hogy elhozta őket idáig.
– Sok szerencsét Will! Nekem most mennem kell. Vigyázzatok a trónörökös hölgyre! – a sas már csak a messzi távolból volt látható, olyan gyorsan elrepült.
– Mivel a Sas hozott el idáig, kérlek, hadd menjek veled!
– Rendben Byby. – A Birodalom pár lépésnyire lehetett, és mágikus erők jelenléte volt észlelhető– Holnap pontban napnyugtakor lesz a koronázási ceremónia! – Mondta Byby.
- Addig már nem kell sokat várnunk.
– Menjünk beljebb, mert ugye a küldetésemet be kell teljesítenem. – Miután a palota udvarán áthaladtak, az épület belsejében találtak egy folyosót, amely szép és fényes volt, mert a nap beragyogta. Gyönyörű- Vajon merre lehet a királyné jelölt? – Kérdezte Will.
- Nem tudom, de nincs valami nagy nyüzsgés itt…
- menjünk fel a lépcsőn, az emeleten biztos találunk szobákat, és valamelyikben ott kell lennie a hercegnőnek is. – így is tettek…Benéztek mind a 7 hálószobába, és végül a hetedikben meg is találták őt. Épp hímzett egy selyemterítőt. Kinézetre egykorú lehetett Willel; szép hosszú hajfürtjei teljesen elvarázsolták Will tekintetét. A lány ruhája földig érő bordó színű anyagból készült,
amelyen aranyhímzésű minták haladtak végig a ruháján.
- Kik vagytok? – kérdezte.
- Engedd meg, hogy bemutatkozzunk! Ő itt Byby, a tündér, én pedig Will Young vagyok.
- Üdvözöllek titeket! Mi járatban vagytok?
– Azt a feladatot kaptam, hogy vigyázzak felségedre, amíg nem történik meg a koronázási ceremónia.
- Ó értem. Mary Louis nénikém korábban említette, hogy majd meg fog látogatni engem valaki. Biztos rád gondolhatott. Ezek szerint te vagy a híres Lilly és Wolf gyermeke! Örülök, hogy megismerhettelek titeket! Hadd kínáljalak meg benneteket egy kis teasüteménnyel és forró csokival!
- Köszönjük, nagyon kedves! – Mondta Byby, nagyon boldogan, és szemmel láthatóan örült a sütinek.
- Hagyjuk a magázást, nem is vagyok olyan öreg!
- Rendben Miss.…
- Ó, elnézést, még be sem mutatkoztam… A nevem Emily Shell és az Ártatlan Lelkek Birodalmának trónörököse volnék.
- Miért ilyen üres ez a környék, ahol vagyunk?
– Mindenki a holnapi koronázásra készül, így a nagy sürgés-forgás miatt egyedül maradtam.
- Már nem! Mi itt vagyunk, és így nem leszel egyedül! Késő este volt, amikor feltámadt a szél, majd valaki betörte Emily ablakát.. aki miután meghallotta, hogy betört az ablaka, gyorsan kirohant a szobájából és Willhez sietett, aki szintén felfigyelt a zajra, és félúton összefutottak a folyosón.
- Betörték az ablakom!
– Ne félj, itt vagyunk Bybyvel, így nem eshet bántódásod! Majd Will átölelte Emilyt. Kicsit később szétnéztek, de sehol senki.
– Hm, ez érdekes! – Mondta Will. Arra lettek figyelmesek, hogy Byby eltűnt a vendégszobából.
- jaj! Remélem nem esett semmi baja! - Mondta aggódva Emily.
- Ne aggódj, Byby okos tündér, biztos túl járt a gonosz eszén, persze ha egyáltalán össze is futott vele. Mindenesetre azért nézzünk körbe.! – Így is tettek. Átfésülték az emeletet, de sehol sem találták meg, leszámítva egy darabka selyem ruhafoltot a tündérke ruhájából, ami a földszinten hevert.
– Erre kell lennie! Bizonyára a társalgóban lehet foglyul ejtve! – Gondolta Emily.
-Nézzük meg! – Mondta Will. Odaértek hát a társalgó ajtajához, de az zárva volt.
- Mit tegyünk? - Majd a kardom segít, és persze az ékkő is. - és abban a pillanatban a medál fényesen elkezdett világítani, és erőre tett szert. Will nagy erővel berontott és sikeresen kinyílt az ajtó, ahol Byby egy székhez volt kötve, és mellette állt az a két ismerős útonálló, akik Emily felől faggatták a riadt tündért.
- Megállni! Engedjétek el a tündért! – Mondta Will.
- Heh?! Kinek képzeld magad, hogy ilyen hangon mersz hozzánk szólni?
- Te figyeljjé má’ ez nem az a fickó, akivel összefutottunk az erdő szélén, korábban?
- De , oszt’ mééé engednénk má’ el? Különben is, mi a királynőért jöttünk! Ide vele!
- Azt már nem! A királynő marad! -és egy gyors mozdulattal odarohant Will Bybyhez, és eloldotta a kötelet, aki álomport szórt a két őrre, akik ismét mély álomba szenderültek. Will csak ámult, hogy Byby megint az álompor segítségével hatástalanította a két jómadarat. De végül is ő egy tündér, nincs min meglepődnie.
- Gyorsan! Meg kell kötni őket! – Azzal a mozdulattal, jó erősen meg lettek kötve.
- Így ni! Most már biztonságban vagyunk! Júhé - Örvendezett Byby. Az éjjel további része zavartalanul telt el. Másnap hangos készülődés zajai hallatszódnak a földszintről, megérkeztek a palota lakói., és készek voltak a koronázásra.
- Jó reggelt Emily! – Köszöntötte Mary Louise .
- Hogy telt a tegnap?
- Jó reggelt Nénikém! Szerencsésen, mert két hűséges őröm is akadt, akik vigyáztak rám. És két betolakodótól is megóvtak. A nevük Will és Byby.
- Sejtettem, hogy elkél majd a segítségük. – Mondta elégedett hangon Emily nénikéje. Sok még a teendő és mindjárt naplemenete van! Nemsokára megérkezik a korábbi királyné, aki rád fogja ruházni a hatalmat, hogy továbbra is biztonságban élhessen Az Ártatlan Lelkek Birodalma. Az órák gyorsan szálltak, és megérkezett a visszavonuló Királyné is, aki boldogan lépett be az ajtón, hogy köszönthesse Emilyt.
- Isten hozott! – Mondta Mary Louis.
- Szervusz Nénikém! Mindjárt naplemente van, és végre megint teljes biztonságban lehet a Birodalom!- Így igaz. – Tette hozzá Mary Louis.Közben Emily készülődött a délutáni programra, amelyben Byby segített neki.
- Csodaszép vagy, Emily!
- Köszi Byby. Remélem méltó leszek a trónra.
-Ó, ebben egész biztos vagyok! – Biztatta a kis tündér. Dobpergés, trombitaszó zaja csendült fel hirtelenjében , és ez a zaj az egész birodalomban hallható volt. A lakók egybegyűltek a palota belső részében, ahol megcsodálhatták az egykori, és az újdonsült királynőt. Mindketten csodás ruhában, és gyönyörű hajkölteményben pompáztak a népük előtt. Megkezdődött a koronázási ceremónia, amit Mary Louise hajtott végre. Byby és Will az első sorból nézte, ahogy Emily királynő lesz. Felkerült a zafírkövekből kirakott korona Emily fejére és a jogar tulajdonosa lett. Ezután vakító szivárvány színeiben tündöklő fény áradt szét a Birodalomban.
- Most már te vagy az új Királynő Innentől kezdve, már soha senki nem tud ártani a mi birodalmunknak!– Mondta büszkén a volt királyné. Másnap hazafelé vette az irányt Will, de előtte még elköszönt a palota lakóitól.
- Köszönünk mindent, bátran viselkedtél ! Hálánk jeléül ezentúl Sir Will Young leszel! – Mondta Emily, aki lovaggá ütötte Willt.
- A szerencse kísérjen utadon! – Mondta Emily, majd Mary louise is sok szerencsét kívánt az ifjú lovagnak.
- Majd’ elfelejtem – mondta Mary L.- Add át az üdvözletemet a szüleidnek!
– Úgy lesz - Mondta Will, és útnak eredt. Byby is vele tartott a város széli patakig. - Köszönöm, hogy elkísértél, de most már haza kell térnem.
- Jó utat kívánok neked, és örülök, hogy megismerhettelek!
- Én is örülök, hogy egy ilyen kedves tündérrel hozott össze a sors. - És végül elköszöntek egymástól. Hazatért hát a fiatal kalandor a saját világába és elfáradtan megpihent a kanapén, kezében a kék kővel. Nem sokkal később hazatértek szülei a kis kirándulásból, akik látták a nagy rendet és nagyon büszkék voltak Willre. Beljebb mentek a konyhába , Wolf épp valami kaja után nézett, amikor megpillantotta Will üzenetét.
-Szívem, nézd csak!
-Igen?
- Will elment valamerre, és hagyott nekünk egy cédulát.
- Már itthon van. – Mondta mosolyogva Lilly.
– Ott alszik a kanapén. Biztos elfelejtette levenni a hűtőről az üzenetet, amikor hazaért.
- Biztos. – Felelte Wolf, és nekilátott vacsorázni. Másnap reggel Will felébredt, és lement reggelizni a szüleihez, akik mit sem sejtettek az ő kirándulásáról.
- Jó reggelt!
- Neked is fiam! – Mondták a szülei.
- Jól aludtál?
- Aha, főleg a tegnapi után… és ti jól éreztétek magatokat? Milyen volt a kiruccanás?
- Nagyszerű készítettünk is néhány képet.. De mit is mondtál, Will? – Kérdezte Lilly, és kíváncsi tekintettel fürkészte fiát.
- Nos az úgy volt, hogy amikor rendet tettem, a széf magától kinyílt, és a vörös köves nyakéked átváltozott kék színűre. - mutatott a dolgozó szoba irányába magyarázás közben.
- Te jó ég!!! És mi történt utána? - Megjelent Mary Louis , aki egyébként üdvözöl benneteket, és azt mondta, hogy segítenem kell neki, és átmentem a velünk párhuzamos világba, és láttam egy koronázási ceremóniát, és megismerkedtem egy tündérrel, akit Bybynek hívnak, és egy sassal is, úgyhogy ez volt eddigi legizgalmasabb vakációm. Nem is mondtátok, hogy ti is voltatok már abban a világban.>
- Az szép, akkor valóban nem unatkoztál Will – Mondta csodálkozva Lilly
.- Nos, eddig nem is gondoltam, hogy érdekelne téged ez a régi történet.
.- Bybyt említetted és a Sast? őket ismerem! Jól vannak? – tette fel a kérdéseit Wolf, aki örült annak, hogy hallott róluk.
.- Persze, jól vannak, ők voltak a segítőim, mindenben számíthattam rájuk., együtt jutottunk el a palotába is, a királynő védelme érdekében.
-Igazán bátor vagy fiam! Látszik kitől örökölted rátermettségedet! – Nem sokkal később mindenki befejezte a reggelizést, és mindenki ment a dolgára.
Will ijedten nézett maga elé, amikor a hölgy megszólította:- Ne félj tőlem, ifjú Will!
- Ki ön, és honnan jött ide?
- Mary Louis a nevem, és az Ártatlan Lelkek Birodalmából jöttem.
- Hogy honnan? Az meg merre van?
- Az a világ egy békés, zöld erdős hely, párhuzamosan a te világoddal. Azért jöttem, hogy a segítséged kérjem! – Mondta Mary Louis.
- Mit tehetek önért?
- Az Ártatlan Lelkek Birodalmának királynője már nem vezeti országunkat, így kell egy új királynő. Evvel nincs is gond, már megvan a jelölt, csak amíg nem történik meg a koronázás, addig a Sötét lelkek ellen
védelemre van szüksége és meg kell óvnod őt, amíg nem kerül sor a ceremóniára.
- Utána nem lesz veszélyben? - Nem, mert amint felveszi az angyali erőkkel megáldott koronát,és a jogart, utána azon nyomban hatalmat és erőt ad neki, hogy méltón vezethesse az országot.
- Bámulatos!
- Az bizony! Ugye számíthatok a segítségedre?
- Persze Hölgyem! De mit kell tennem?
- Annyit kell tenned, hogy felveszed a nyakéket, mert ennek a segítségével át tudsz jutni abba a világba, ahol meg kell keresned és óvnod a trón örököst. Holnap napnyugtakor menj el a város széli patakhoz, és amikor odaértél, akkor gondolj a küldetésedre, és mire eltelik egy pillanat, már ott is fogod magad találni. Rendben?
- Értem! Szívesen segítek Hölgyem! Már úgyis vágytam egy kis kiruccanásra!
- Légy óvatos , nincs sok időnk!Bízok benned! – Ahogy kimondta Mrs. Louis az utolsó mondatát, már el is tűnt épp oly sejtelmesen, mint ahogy megjelent. Will nem tudott elaludni, azon járt az esze, hogy hogyan történhet meg vele ilyesmi. Addig addig morfondírozott, hogy végül csak elaludt. Másnap kipihenten ébredt,és első dolga az volt, hogy írt egy cédulát a szüleinek, hogyha előbb érnek haza nála, ne aggódjanak miatta. A cédulán ez állt:
„Sziasztok ősök!
Elmentem hős tettet végrehajtani, majd jövök!
Ne aggódjatok értem! Will”
Miután megírta, kitette a frigó ajtajára, hogy jól látható helyen legyen. A nap gyorsan eltelt, és csakhamar közeledett a napnyugta. – Ideje indulnom! – Mondta Will, majd felpakolta hátizsákját némi élelemmel, és teával, majd bezárta a ház ajtaját, és útnak indult. Nem sokkal később megérkezett a város széli patakhoz, és elővette kövét, majd megnyílt az átjáró, és átsétált abba a világba, ahol szülei is találkoztak évekkel ezelőtt. Miután Will átért, a ruhái átalakultak korabeli viseletté, bátor harcos kinézete lett, volt kardja, tőre, és páncélja is.
– Azta! Most már teljesen bele tudok olvadni ebbe a világba! Vajon merre kéne elindulnom? – Gondolkodott hangosan egy kis ideig, majd végül kelet felé vette az irányt és az erdő belseje felé ment tovább. Majd’ másfél óra elteltével a kék színű kő elkezdett világítani, és egy térképet jelenített meg Will előtt, és így tudta hogy merre kell tovább mennie. Ment is a térkép szerint előre a tisztáson, ahol szép látvány fogadta, körös-körül virágzó rétek, fák, csiripelő madarak… a szél kellemesen simogatta az arcát, és a nap sugarai beragyogták az egész teret. Nem volt már nagy út a palotáig, amikor egy kis tavat pillantott meg, benne egy pici tündérrel, aki neki maximum a derekáig érhetett, szegényke beleesett a kis ladikjából a tóba.
-Segíts! – kérlelte a tündér, és egyre mélyebbre süllyedt az aprócska teremtés, a kis göndörke fürtjei sem látszódtak már, mire Will gyorsan beleugrott a vízbe, hogy a tündér segítségére siessen, és épp az utolsó pillanatban sikerült megfogni és kivinni a vízből. Miután kiértek, a tündér nagy boldogan így felelt:
- Köszönöm, hogy megmentetted az életemet! A nevem Byby, és hálám jeléül had kísérjelek el téged a palota közelébe!
- Szóra sem érdemes, bárki ezt tette volna a helyemben. A palotába? Az jó ötlet, messze van még?
- Már nem kell sokat gyalogolni.
- Köszönöm kedves tündér! Az én nevem Will Young és örülök, hogy megismertelek! - Miután megnyugodott valamelyest Byby, addigra a kis kék ruhácskája is megszáradt, és útnak indultak. A Birodalom felé.
– Tudom már miért voltál olyan ismerős nekem! Ismertem édesapádat, aki ha nem tévedek, Wolf Young ugye? – Igen ő az, de honnan tudod?
– Hát ez egy régi történet, Willy. Már olyan 2 évtizede is volt, hogy megtörtént... egy nap a Sötét Lelkek Birodalma elrabolta a királynőt, és korlátlan hatalomra akartak szert tenni... de jött Wolf Young és Lilly Rose, akik együttes erővel legyőzték az ellenséget, és megmentették a királynőt. Nagyon hősies cselekedet volt! És mindenki aki itt él, ismeri e történetet.
– Nahát, akikről meséltél, ők a szüleim! De hogyan lehetséges mindez?
– Mindenre válasz a nyakadban levő ékkő Ez réges- régen Mary Louis dajkáé volt. Ám amikor a fent említett dolgok történtek, akkor keresett egy ártatlan jó lelkű embert, aki önzetlen és jó szándékú volt. Így találta meg Lilly- t, aki szívesen segített Mrs. Louisnak és övé Lett a nyakék, ami akkor vörösen izzott, amikor valahányszor csak világított.
- És mit jelent az, hogy amikor otthon magától kiesett a széfből, akkor a színe kékké változott?
– Ez azt jelenti, hogy te lettél az új kiválasztott. – Felelte a tündér, majd folytatták útjukat. Besötétedett, így megpihentek az erdőben. Másnap folytatták útjukat a Birodalom felé. Már mindössze félnapi járásra lehettek a helyről, amikor útonállók állták útjukat.
- Kik vagytok? – Kérdezte Will.
- A Sötét Lelkek Birodalmának két megmaradt katonái vagyunk, de minek is kérsz minket számon? - A kis tündér zsebében volt egy kis álompor, kihasználta, hogy Will beszédbe elegyedett velük, és a két katonára szórta az álomport. Nem is telt bele fél pillanat, amikorra kifejtette a hatását, aminek eredményeképpen földre rogytak, és álomba merültek.
- Gyere, nincs sok időnk! Az álompor csak egy kisebb ideig képes álomban tartani őket!
– Ezt hogyan csináltad? Ügyes húzás volt, Byby!
- Köszi Tündér vagyok, tudod…-kacsintott egyet a tündér, majd elindultak és ott hagyták a két őrt, akik békésen aludtak egymásnak dőlve. Valamivel később találkoztak egy sassal, aki meg volt láncolva, és szemmel láthatóan nem érezte magát jól ebben a helyzetben.
- Segítsetek! Elfogott két gazfickó, és így nem tudok őrködni a volt királynő ablaka előtt!
– Az Ártatlan Lelkek Birodalmának egykori Királynőjére gondolsz? Igen Will. Ha kiszabadítasz, akkor odaviszlek titeket.
– Rendben. – És abban a pillanatban Will elővette kardját és nagy erővel rávágott a láncra, amely kettéhasadt, és a sas kiszabadult a lánc fogságából.
– Be is fogom tartani, amit megígértem! Pattanjatok fel a hátamra, és már indulhatunk is! >Pár perce volt még csak, hogy Willék találkoztak a rabul ejtett Sassal, és máris szálltak magasan a tisztás felett. Valamivel kevesebb, mint félnapnyi repülés után odaértek a Birodalom közvetlen közelébe. Will és Byby leszálltak, majd megköszönték a Sasnak, hogy elhozta őket idáig.
– Sok szerencsét Will! Nekem most mennem kell. Vigyázzatok a trónörökös hölgyre! – a sas már csak a messzi távolból volt látható, olyan gyorsan elrepült.
– Mivel a Sas hozott el idáig, kérlek, hadd menjek veled!
– Rendben Byby. – A Birodalom pár lépésnyire lehetett, és mágikus erők jelenléte volt észlelhető– Holnap pontban napnyugtakor lesz a koronázási ceremónia! – Mondta Byby.
- Addig már nem kell sokat várnunk.
– Menjünk beljebb, mert ugye a küldetésemet be kell teljesítenem. – Miután a palota udvarán áthaladtak, az épület belsejében találtak egy folyosót, amely szép és fényes volt, mert a nap beragyogta. Gyönyörű- Vajon merre lehet a királyné jelölt? – Kérdezte Will.
- Nem tudom, de nincs valami nagy nyüzsgés itt…
- menjünk fel a lépcsőn, az emeleten biztos találunk szobákat, és valamelyikben ott kell lennie a hercegnőnek is. – így is tettek…Benéztek mind a 7 hálószobába, és végül a hetedikben meg is találták őt. Épp hímzett egy selyemterítőt. Kinézetre egykorú lehetett Willel; szép hosszú hajfürtjei teljesen elvarázsolták Will tekintetét. A lány ruhája földig érő bordó színű anyagból készült,
amelyen aranyhímzésű minták haladtak végig a ruháján.
- Kik vagytok? – kérdezte.
- Engedd meg, hogy bemutatkozzunk! Ő itt Byby, a tündér, én pedig Will Young vagyok.
- Üdvözöllek titeket! Mi járatban vagytok?
– Azt a feladatot kaptam, hogy vigyázzak felségedre, amíg nem történik meg a koronázási ceremónia.
- Ó értem. Mary Louis nénikém korábban említette, hogy majd meg fog látogatni engem valaki. Biztos rád gondolhatott. Ezek szerint te vagy a híres Lilly és Wolf gyermeke! Örülök, hogy megismerhettelek titeket! Hadd kínáljalak meg benneteket egy kis teasüteménnyel és forró csokival!
- Köszönjük, nagyon kedves! – Mondta Byby, nagyon boldogan, és szemmel láthatóan örült a sütinek.
- Hagyjuk a magázást, nem is vagyok olyan öreg!
- Rendben Miss.…
- Ó, elnézést, még be sem mutatkoztam… A nevem Emily Shell és az Ártatlan Lelkek Birodalmának trónörököse volnék.
- Miért ilyen üres ez a környék, ahol vagyunk?
– Mindenki a holnapi koronázásra készül, így a nagy sürgés-forgás miatt egyedül maradtam.
- Már nem! Mi itt vagyunk, és így nem leszel egyedül! Késő este volt, amikor feltámadt a szél, majd valaki betörte Emily ablakát.. aki miután meghallotta, hogy betört az ablaka, gyorsan kirohant a szobájából és Willhez sietett, aki szintén felfigyelt a zajra, és félúton összefutottak a folyosón.
- Betörték az ablakom!
– Ne félj, itt vagyunk Bybyvel, így nem eshet bántódásod! Majd Will átölelte Emilyt. Kicsit később szétnéztek, de sehol senki.
– Hm, ez érdekes! – Mondta Will. Arra lettek figyelmesek, hogy Byby eltűnt a vendégszobából.
- jaj! Remélem nem esett semmi baja! - Mondta aggódva Emily.
- Ne aggódj, Byby okos tündér, biztos túl járt a gonosz eszén, persze ha egyáltalán össze is futott vele. Mindenesetre azért nézzünk körbe.! – Így is tettek. Átfésülték az emeletet, de sehol sem találták meg, leszámítva egy darabka selyem ruhafoltot a tündérke ruhájából, ami a földszinten hevert.
– Erre kell lennie! Bizonyára a társalgóban lehet foglyul ejtve! – Gondolta Emily.
-Nézzük meg! – Mondta Will. Odaértek hát a társalgó ajtajához, de az zárva volt.
- Mit tegyünk? - Majd a kardom segít, és persze az ékkő is. - és abban a pillanatban a medál fényesen elkezdett világítani, és erőre tett szert. Will nagy erővel berontott és sikeresen kinyílt az ajtó, ahol Byby egy székhez volt kötve, és mellette állt az a két ismerős útonálló, akik Emily felől faggatták a riadt tündért.
- Megállni! Engedjétek el a tündért! – Mondta Will.
- Heh?! Kinek képzeld magad, hogy ilyen hangon mersz hozzánk szólni?
- Te figyeljjé má’ ez nem az a fickó, akivel összefutottunk az erdő szélén, korábban?
- De , oszt’ mééé engednénk má’ el? Különben is, mi a királynőért jöttünk! Ide vele!
- Azt már nem! A királynő marad! -és egy gyors mozdulattal odarohant Will Bybyhez, és eloldotta a kötelet, aki álomport szórt a két őrre, akik ismét mély álomba szenderültek. Will csak ámult, hogy Byby megint az álompor segítségével hatástalanította a két jómadarat. De végül is ő egy tündér, nincs min meglepődnie.
- Gyorsan! Meg kell kötni őket! – Azzal a mozdulattal, jó erősen meg lettek kötve.
- Így ni! Most már biztonságban vagyunk! Júhé - Örvendezett Byby. Az éjjel további része zavartalanul telt el. Másnap hangos készülődés zajai hallatszódnak a földszintről, megérkeztek a palota lakói., és készek voltak a koronázásra.
- Jó reggelt Emily! – Köszöntötte Mary Louise .
- Hogy telt a tegnap?
- Jó reggelt Nénikém! Szerencsésen, mert két hűséges őröm is akadt, akik vigyáztak rám. És két betolakodótól is megóvtak. A nevük Will és Byby.
- Sejtettem, hogy elkél majd a segítségük. – Mondta elégedett hangon Emily nénikéje. Sok még a teendő és mindjárt naplemenete van! Nemsokára megérkezik a korábbi királyné, aki rád fogja ruházni a hatalmat, hogy továbbra is biztonságban élhessen Az Ártatlan Lelkek Birodalma. Az órák gyorsan szálltak, és megérkezett a visszavonuló Királyné is, aki boldogan lépett be az ajtón, hogy köszönthesse Emilyt.
- Isten hozott! – Mondta Mary Louis.
- Szervusz Nénikém! Mindjárt naplemente van, és végre megint teljes biztonságban lehet a Birodalom!- Így igaz. – Tette hozzá Mary Louis.Közben Emily készülődött a délutáni programra, amelyben Byby segített neki.
- Csodaszép vagy, Emily!
- Köszi Byby. Remélem méltó leszek a trónra.
-Ó, ebben egész biztos vagyok! – Biztatta a kis tündér. Dobpergés, trombitaszó zaja csendült fel hirtelenjében , és ez a zaj az egész birodalomban hallható volt. A lakók egybegyűltek a palota belső részében, ahol megcsodálhatták az egykori, és az újdonsült királynőt. Mindketten csodás ruhában, és gyönyörű hajkölteményben pompáztak a népük előtt. Megkezdődött a koronázási ceremónia, amit Mary Louise hajtott végre. Byby és Will az első sorból nézte, ahogy Emily királynő lesz. Felkerült a zafírkövekből kirakott korona Emily fejére és a jogar tulajdonosa lett. Ezután vakító szivárvány színeiben tündöklő fény áradt szét a Birodalomban.
- Most már te vagy az új Királynő Innentől kezdve, már soha senki nem tud ártani a mi birodalmunknak!– Mondta büszkén a volt királyné. Másnap hazafelé vette az irányt Will, de előtte még elköszönt a palota lakóitól.
- Köszönünk mindent, bátran viselkedtél ! Hálánk jeléül ezentúl Sir Will Young leszel! – Mondta Emily, aki lovaggá ütötte Willt.
- A szerencse kísérjen utadon! – Mondta Emily, majd Mary louise is sok szerencsét kívánt az ifjú lovagnak.
- Majd’ elfelejtem – mondta Mary L.- Add át az üdvözletemet a szüleidnek!
– Úgy lesz - Mondta Will, és útnak eredt. Byby is vele tartott a város széli patakig. - Köszönöm, hogy elkísértél, de most már haza kell térnem.
- Jó utat kívánok neked, és örülök, hogy megismerhettelek!
- Én is örülök, hogy egy ilyen kedves tündérrel hozott össze a sors. - És végül elköszöntek egymástól. Hazatért hát a fiatal kalandor a saját világába és elfáradtan megpihent a kanapén, kezében a kék kővel. Nem sokkal később hazatértek szülei a kis kirándulásból, akik látták a nagy rendet és nagyon büszkék voltak Willre. Beljebb mentek a konyhába , Wolf épp valami kaja után nézett, amikor megpillantotta Will üzenetét.
-Szívem, nézd csak!
-Igen?
- Will elment valamerre, és hagyott nekünk egy cédulát.
- Már itthon van. – Mondta mosolyogva Lilly.
– Ott alszik a kanapén. Biztos elfelejtette levenni a hűtőről az üzenetet, amikor hazaért.
- Biztos. – Felelte Wolf, és nekilátott vacsorázni. Másnap reggel Will felébredt, és lement reggelizni a szüleihez, akik mit sem sejtettek az ő kirándulásáról.
- Jó reggelt!
- Neked is fiam! – Mondták a szülei.
- Jól aludtál?
- Aha, főleg a tegnapi után… és ti jól éreztétek magatokat? Milyen volt a kiruccanás?
- Nagyszerű készítettünk is néhány képet.. De mit is mondtál, Will? – Kérdezte Lilly, és kíváncsi tekintettel fürkészte fiát.
- Nos az úgy volt, hogy amikor rendet tettem, a széf magától kinyílt, és a vörös köves nyakéked átváltozott kék színűre. - mutatott a dolgozó szoba irányába magyarázás közben.
- Te jó ég!!! És mi történt utána? - Megjelent Mary Louis , aki egyébként üdvözöl benneteket, és azt mondta, hogy segítenem kell neki, és átmentem a velünk párhuzamos világba, és láttam egy koronázási ceremóniát, és megismerkedtem egy tündérrel, akit Bybynek hívnak, és egy sassal is, úgyhogy ez volt eddigi legizgalmasabb vakációm. Nem is mondtátok, hogy ti is voltatok már abban a világban.>
- Az szép, akkor valóban nem unatkoztál Will – Mondta csodálkozva Lilly
.- Nos, eddig nem is gondoltam, hogy érdekelne téged ez a régi történet.
.- Bybyt említetted és a Sast? őket ismerem! Jól vannak? – tette fel a kérdéseit Wolf, aki örült annak, hogy hallott róluk.
.- Persze, jól vannak, ők voltak a segítőim, mindenben számíthattam rájuk., együtt jutottunk el a palotába is, a királynő védelme érdekében.
-Igazán bátor vagy fiam! Látszik kitől örökölted rátermettségedet! – Nem sokkal később mindenki befejezte a reggelizést, és mindenki ment a dolgára.
...
U.I.: tudom, hogy kicsit meseszerű, és olykor szemöldök ráncoló az írásom, de ez több, mint tíz éve íródott. Ráadásul ez volt az első irományom folytatása
:-) Olyan jó, hogy megtaláltam a jegyzeteim között! :-) Majd átszaladok még rajta, és javítok pár dolgot. Hátha mai szemmel kicsit izgalmasabb lesz a történet. Ami hatással volt rám, amikor ezt írtam: lapozgatós szerepjáték könyvek, valamint régebbi sorozatok ( Bűbájos Boszorkák, Hercules, Xena, vagyis a sötét középkor szereplői) .
U.I.: tudom, hogy kicsit meseszerű, és olykor szemöldök ráncoló az írásom, de ez több, mint tíz éve íródott. Ráadásul ez volt az első irományom folytatása
:-) Olyan jó, hogy megtaláltam a jegyzeteim között! :-) Majd átszaladok még rajta, és javítok pár dolgot. Hátha mai szemmel kicsit izgalmasabb lesz a történet. Ami hatással volt rám, amikor ezt írtam: lapozgatós szerepjáték könyvek, valamint régebbi sorozatok ( Bűbájos Boszorkák, Hercules, Xena, vagyis a sötét középkor szereplői) .
Megjegyzések
Megjegyzés küldése