Georgie Downy: A Fekete Herceg értékelés

Nna szóval, végre eljutottam a végére. Nem ment könnyen. (1. mert a betűméretet nem tudtam nagyobbra venni a kindle-ön [értek hozzá, de ez valamiért nem jött össze], 2. mert néha sok volt egyszerre az olasz táj) Alapjába véve ez egy könnyed, nyári történet nem csak nyárra. Figyelem! A történetben vagy a testi közelségről volt szó, vagy pedig a jobbnál jobb ételekről, tehát érdemes előtte étvágyat csillapítani ki így, ki úgy ;-) Én szóltam! 

A történet úgy indul, hogy a félig olasz Angelina O'Connor részt vesz egy kiránduláson Firenzébe. Busszal megy a többi turistával, és egy fiatal férfi, Gianni Tornelli vezeti a csapatot a néha túl hosszúra nyúló beszédeivel az olasz tájról. Egyből szemet is vet Angie-re, és eltökélt szándéka, hogy ágyba viszi. Persze a lány rendre kikosarazza. Azonban azt megtudja a lánytól, hogy minden vágya egy Tiziano festmény, ami egy helyes herceget ábrázol, és feltett szándéka, hogy megkeresi. Gianninak se kell több, latba veszi a lehetőségeket, és elhatározza, hogy elviszi őt a bálba. Segítséget is kér régi ismerősétől, az olasz férfitől, Roberto Brabanzitól, aki sikeres üzletember. Nem sokkal később kap is tőle két tiszteletjegyet és 1-1 jelmezt is. Angie igent mond a meghívásra, ám Gianni nem számolt azzal, hogy vetélytársa akadt, méghozzá a titokzatos, fekete ruhás ember személyében, akit Angie a bálon pillant meg, míg Giannit elhívják valami miatt, szabad a pálya…A lány nem hisz a szemének: vágyai netovábbja ott van előtte hús-vér valójában. Egyből megszűnik körülöttük a világ, és teljesen az ujjai köré csavarja a pezsgő által kicsit bódult állapotban lévő lányt,[ utána pedig vadul egymásnak esnek, és az ágyban kötnek ki. Itt bezzeg nem utasította el egy vadidegen közeledését… -.-" ]

Másnap próbálja kimagyarázni Gianninak, miért maradt ki, aztán később, mikor egyedül sétál az utcán, váratlanul ellopják a táskáját. Viszont szerencsére éppen arra járt egy roppant helyes férfi, és visszaszerezte neki az ellopott táskáját. Angie ekkor ismeri fel a megmentőjében a tegnap esti Fekete Herceget (Roberto), és zavarba jön. Elkezdenek beszélgetni, és kiderült, hogy a Fekete Herceg portréján valójában Roberto ük-ükapja volt látható. A következő kirándulást már kihagyta Angelina, így ottmaradt egy városban az újdonsült lovagjával. Sok időt töltöttek el együtt, de a férfit sok titok övezi, és okkal lehet őt fekete hercegnek hívni. Angie próbálja őt megfejteni, de nincs könnyű dolga, a férfi nem tud nyitni felé [úgy hiszi, elkárhozott, nincs joga boldognak lenni egy régi katonai ügy miatt, ahol a legjobb barátjával, Rocco-val mentek a hadseregbe és halálos ellenségként tértek vissza onnan, ahol majdnem ottmaradt, ráadásul barátja húga volt az akkori szerelme is, aki öngyilkos lett, ezért is magát okolja Roberto ] Egy nap telefonhívást kap Roberto, egy rég nem látott barátja szabadult a börtönből… minden összekuszálódik, közben már kezdett beleszeretni a lányba, de elküldi őt vissza, meg is bántja…

Angie nagyija, Palomina egy tünemény! Szerintem mindenki ilyen cuki nagymamára vágyik :-) Korát meghazudtolva tesz-vesz a háza körül, süt-főz. És ápolgatja Angie lelkét is, miután hazatért Firenzéből. 

Jó volt a vége, néhol lehetett rá számítani, hogy mi lesz. De minden jó, ha a vége jó!

...
– Tegyünk úgy, mintha most találkoznánk először? Szólítsalak le itt a cukrászdában? – kérdezte a férfi lazán, és előre hajolt a széken. 
Angelina nem tudott ellenállni a kísértésnek. Minden porcikája bizsergett az izgalomtól. (…) 
– Igen, ez tetszene – egyezett bele.

...

Jóságos Isten! Ez nem lehet igaz.


A Fekete Herceg állt vele szemben, teljes hús-vér valójában, és hívogatón felé nyújtotta a kezét. Biztosan nem ivott annyit, hogy víziókat lásson! A férfi ott állt, szépségében is fenyegetően és sötéten, mégis vonzotta, mint a mágnes a vasat.

...

Volt még valami, vagy inkább valaki, akit látni kívánt. Rajongása tárgya egy reneszánsz festmény, egy férfiportré. Minden létező krónika azt bizonygatja, hogy Firenzében található, de pontos helyét illetően eltérnek az információk.

...