S. Jae-Jones - Wintersong értékelés

Imádtam, úgy ahogy volt. Elsőre a Fantasztikus Labirintus jutott eszembe róluk. Az egyik központi téma a zene és annak megkomponálása volt. Majdnem az egész család zeneszerzéssel foglalkozik. (a Papa, a fia és Liesl is) Van egy fogadójuk, a Mama háztartásbeli és a fogadó körül tevékenykedik, velük él még a nagymama, Konstanze is.

 Liesl Goblin meséken nőtt fel húgával, Käthe-vel és öccsével, Sepperl (Joseph) társaságában. Felnőve azonban elfeledte, hogy kislányként a Goblin királlyal játszott az erdőben, zenélt neki, és idővel rábólintott a lánykérésre… 

Ám egy nap minden felszínre kerül… 

A piacon Käthe eszik egy árus gyümölcséből, majd felgyorsulnak az események; felbukkan egy titokzatos idegen, és magával viszi őt a Goblin birodalomba. 

Lieslnek rossz előérzete támad, majd ismét látja az idegent, akiről kiderül, ő maga a Goblin király. Emlékezteti őt a neki tett ígéretére, miszerint ha eljön az idő, feleségül megy hozzá. A lány megdermed, kezd neki derengeni, hogy amit hallott, az mind igaz, és rájön, hogy vele játszott az erdőben kislányként. 

Egyezséget köt a Goblin Királlyal, és a következő teliholdig van ideje kiszabadítani a húgát…

Izgalmas, lebilincselő történet volt, ugyanannyira szép, mint a borító *-*

Történet kicsit bővebben:

Különös módon, mikor Liesl visszatér a családi fogadóba Goblin Királlyal való találkozás és az alku megkötése után, senki sem emlékszik arra, hogy volt neki egy húga, még Sepperl sem. Eközben pedig eltelt három egész nap, és Hans talált rá az erdőben, aki Käthe udvarlója. Mindenki aggódik  a lányért, hogy valaki olyat keres, aki nem is létezik. Egyedül a nagymamája, Konstanze hisz neki valamelyest, mert ő is a Goblinról szőtt történeteken nőtt fel, és ezért ő is nagyon vágyott arra, hogy a Goblin király oldalán lehessen egy nap. Vagyis ő az egyetlen, aki tényleg hisz a létezésében. (vagy rá nem hatott esetleg a bűbáj?)  Bár Konstanze egy roppant rideg és érzelemmentes személy, de azért ad Lieslnek egy tippet, miként juthat el az Undergroundba: Fel kell áldoznia valamit, ami a számára a legértékesebb. Ez pedig a zene. 

Nem sokkal ezután valóban az alvilágban találja magát, és megdöbbenve látja, hogy húga, Käthe jól érzi magát... persze bűbáj alatt áll, nem is ellenkezett, mert ki akarná látni ami valójában van ott? Liesl próbálja őt jobb belátásra bírni, de egyre csak a rejtélyes férjéről beszél, aki ki más is lehetne, mint maga a Goblin Király? ( Cuki módon, magyar utalás is van a könyvben: úgy mutatkozik be Käthe-nek, mint a Manók Hercege *-*) 

Végül beszél Liesl a "Manók Hercegével" és megegyeznek, hogy a húga helyett, ő maga fog férjhez menni a Goblin Királyhoz. A Húga visszatér a való életbe, ő pedig ottmarad lent az alvilágban.

Lesz két goblin szolgálólánya, Twig és Thistle személyében, az előbbi kedvesen bánik vele, míg az utóbbi távolságtartó és flegma. Eleinte szenved Liesl, ami mondjuk érthető, de ahogy telik az idő odalent, egyre inkább megszokja a környezetét. Megtörténik az esküvő is, bár nem volt köztük semmi konkrét a nászéjszakán, mert azt mondta a Der Erlkönig, hogy akkor lesz csak az övé, ha teljes egészében az övé lehet. Persze az újdonsült Goblin Királynő teljesen kiakad, bár ez betudható az elfogyasztott bormennyiségnek is... El is kezd írni egy új dalt, amelynek a Wedding Sonata címet adja. Egyébként forr köztük a levegő, és kerülgetik egymást, mint macska a forró kását...

Feltűnik a színen egy changeling, aki hasonlít öccsére, és hiába a jó tanács a goblin szolgálólányaitól, hogy ne bízzon a changelingekben, Liesl csak azért is elmegy vele, a fenti világba, ahol majdnem ottmarad, mert ez egy aljas cselszövés volt, amit minden eddigi királynőnél megtettek, bár itt volt a legkönnyebb dolguk. Liesl rájön, hogy átverték, és vissza akar térni a birodalomba... szerencséjére a Goblin Királynak sikerül őt visszavinni hozzá. 

Itt már azért érezhető, hogy kezdenek igazán egymásba szeretni. Ám egy nap úgy dönt a Goblin Király, hogy visszaengedi a lányt a való életbe... :( 

Viszont! Jön a második része is hamarosan a könyvnek, így remélem, hogy ott azért megkapják a nekik való happy endet! 

Bízzunk benne.

Idézetek:

"Once there was a little girl who played her music for a little boy in the wood. She was small and dark, he was tall and fair, and the two of them made a fancy pair as they danced together, dancing to the music the little girl heard in her head."

...

„Fine. What is your favorite color?” 
„Green. What's yours?” 
My glance fell on the salver beside me. „Red. Favorite smell?” 
„Incense. Favorite animal?” 
My eyes lingered on his. „Wolf. Favorite composer?” 

„You.”

...

„Käthe,” I said. „Just who is your husband?” 
She blew out a huff and rolled her eyes. „Manók Hercege. The Hungarian count? Honestly, Liesl, perhaps you ought to let yourself have a bit fun more often if a little indulgence will set you back like this.” Käthe traced her fingers absentmindedly along her collarbone, and I found myself mirroring the gesture, half-remembering the revels of the Goblin Ball. 

A count. A rich, Hungarian count. Käthe's fantasy husband was a wealthy, foreign nobleman. This was not the sort of man I thought my sister would imagine herself in love with."

...


"And what, my dear," the Goblin King said in acid tones, „is so funny? ” 
„You,” I gasped out between breaths. „You!” 
He narrowed his eyes, „Do I amuse you, Elisabeth?” 
I collapsed onto my bed, back and stomach spasming with fit of giggles. Then the stormes subsided and my body was no longer wracked with the uncontrollably joyous hiccoughs of laughter. ˙(…) 
My head hung over the edge of my mattress and I looked up at the Goblin KIng upside down. 
„Yes,"I said. "You do.” 

„I'm glad one of us finds the other amusing”

...
"The Goblin King was smiling. Not the pointed smile of the Lord of Mischief of Der Erlkönig, but a crooked one."