Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg *-*

"– Isten veled – mondta. 

– Isten veled – mondta a róka. Tessék, itt az én titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

Régen el szerettem volna már olvasni felnőtt fejjel is a kis herceget, és tavaly végre szembe jött velem a bookline oldalán. Nagyon megkedveltem a kis herceget, mert olyan gyermeki ártatlansággal szemlélte azokat a helyeket, hova éppen csöppent…és úgy rácsodálkozott a dolgokra! A legkedvesebb rész az volt, amikor ő egyből felismerte a rajzon az óriáskígyót, benne az elefánttal ^^ és hogy az valójában nem egy kalap! 

Sajnáltam őket a végén… De én úgy hiszem, hogy a báránykája nem ette meg a kis herceg virágát!

"A virágok szavát sosem szabad meghallgatni. Nézni kell őket, beszívni az illatukat. Az enyém egész bolygómat elárasztotta az illatával, mégse tudtam örülni neki. (…) A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. (…) Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás."

...

"Jócskán akadt dolgom a fölnőttekkel. {…} Ha olyannal találkoztam, aki kicsit értelmesebbnek látszott, kipróbáltam rajta 1. számú rajzomat, mert azt mindig magamnál tartottam. Meg akartam tudni, valóban megérti-e a dolgokat. De a válasz mindig így hangzott: „Ez egy kalap.” 

Erre aztán nem beszéltem neki se óriáskígyókról, se őserdőkről, de csillagokról. Alkalmazkodtam hozzá. Bridzsről beszéltem neki, meg golfról meg politikáról és nyakkendőről. Az illető fölnőtt pedig nagyon örült neki, hogy ilyen okos emberrel került ismeretségbe."

...

"A felnőttek hatéves koromban elvették kedvemet a festőpályától. Soha nem is tanultam meg rajzolni mást, csak nyitott óriáskígyókat és csukott óriáskígyókat."

...

– Nagyon szeretem a naplementéket. Gyerünk, nézzünk meg egy naplementét… 
– De ahhoz várni kell… 
– Várni? Mit? 
– Hát hogy lemenjen a nap.

...