Joss Stirling - Summer - értékelés

Ó, nagyon nem akartam eljutni a végére… utálok „búcsút” venni az időközben megkedvelt sorozataimtól! :-( Még szívesen olvasnék a savantokról. 

Ez a rész is nagyon izgalmasra sikeredett, egyrészt, mert megtudtuk, hogy Summer miért nem hívta meg sosem hozzájuk a barátait anyukája savant képessége kb. megfelel a vámpír léttel, csak itt vér helyett érzelmekkel táplálkozik… brrr 

Másrészt, Victor tudja már egy ideje, Crystal jóvoltából aki lélekfürkész hogy az ő lélektársa Afganisztánban van, ráadásul börtönben! Így fogja magát, és otthagyva mindenkit, nekivág a kalandos útnak, hogy kiszabadítsa Atoosát. 

Ekkor jönnek Summer barátai és segítséget kérnek tőle, ugyanis Summer erős telepata, rajta kívül senki sem tudja úgy letapogatni az emberek gondolatait, mint ő, és úgy bekukucskálni az elméjükbe, hogy ne jöjjenek rá. Így hát vonakodva, de végül csak rábólint élete eddigi legveszélyesebb, és eseményekben dús kalandjának, a Benedict klán egy részével és egy új trióval,a Robinsonokkal, hogy megtalálják Victort és lélektársát, mielőtt bajba kerülnének… 

A sorozat borítóit is nagyon imádtam, a sztorivonalat is, hogy mindenkinek van egy lélektársa, és együtt a képességeik is kiéleződnek. Szuper. Máskor is el fogom olvasni! Ajánlom mindenkinek, aki szeret belefeledkezni az olvasmányba, és nem riad vissza az éjjel olvasástól sem! :-)

...

Először semmit nem találtam, de aztán hirtelen egy kép villant az agyamba. Disney Csipkerózsikája, tövisekkel körülvéve, akihez már vágtat a herceg, hogy megmentse. 

– Remélem, ez a te műveltségedből sem hiányzik! Minimum egy csókra számítok, ha ez véget ér!

...

– És mondd csak, miért is kéne, hogy ez engem érdekeljen…? 

– Mert a könyvek érdekesek, gazdagítják az embert; arról mesélnek nekünk, hogy kik vagyunk, és hogy mások mit gondolnak és éreznek.

...

A vőlegény kijelentette, hogy képtelen választani a testvérei közül, így mindannyian a tanúi voltak. Jó nagy nyomorgás lesz a hely az első sorban! Mindannyian a legújabb divat szerinti öltönyt viseltek, a kék és a szürke különböző árnyalataiban. 

Angel mocorogni kezdett a helyén. 

– Ha nem lenne az enyém a legdögösebb srác a világon, azt hiszem, most reménytelen imádattal vetném magam a lábuk elé. 

– Szerintem Diamond, Tarryn, Margot, Crystal, Phoenix és Sky is tiltakozna – mondtam, ahogy az ujjaimon számba vettem a Benedictek lélektársait.

...

– Szeretlek. 

Szinte el sem hittem: Hal elpirult. – Nem mondhatsz most ilyeneket, hercegnő. Éppen az életünkért küzdök. – A puska újra felugatott a kezében. 

– Azt hiszem, ez a legjobb alkalom, hogy elmondjam. 

Sötét szemei rám vándoroltak. – Az enyém vagy, igaz?Ugye nem akarsz majd megvédeni saját magadtól? Látom a fejedben, és nem fogom hagyni. 

– Hát, ha már így fogalmaztál, akkor legyen: a tiéd vagyok. 

– Az jó, mert amikor kiderült, hogy itt ragadtál egyszigeten egy rakás őrült bűnözővel, rájöttem, hogy nem tudok nélküled élni, és képtelen lennék tovább élni az életem, ha elszakítanának tőlem. Azt hiszem, ezzel végül is azt akarom mondani, hogy én is szeretlek. 

– Hal! Lőj már! – kiabálta Alex.

...

– Összebarátkoztatok Hallel? 

Ha Mr. Benedict korombeli lett volna, kereken megmondtam volna neki, mit is gondolok arról a hígagyúról. De maradtam a megszokott udvariasságnál. 

– Nos, akad némi kivetnivaló a modorában. 

Scott, a velem szemben ülő középső testvér, előrehajolt. 

– Szóval utálod. Hát, néha rám is ilyen hatással van. Az ember vagy hozzászokik a folytonos szópárbajokhoz, vagy behódol a késztetésnek, és belerúg egy jót. 

– Te melyikkel élsz? – kérdeztem tőle. 

– Is-is. – Rám kacsintott. – De hagyd egy kicsit élni, Summer, végül is neki kell együtt élni velünk, Forma-1-es savantokkal, miközben ő mindig is csak egy raliversenyző marad egy csotrogánnyal. Ez rendesen böki a csőrét; ezért szereti úgy érezni, hogy ő ugráltathat másokat. Elég gáz lehet savantok öccsének lenni, képességek nélkül.

...

Kinyújtottam a kezem. 

– Örvendek. 

Lucas hirtelen kinyújtotta a kezét, de nem azért, hogy kezet fogjon, hanem hogy visszatartsa az öccsét. 

– Ki ne mondd, Hal! 

A nyurga farkas felhorkant. 

– Ez komoly, Luc?! Egy Hófehérkét akarunk magunkkal vinni a háborús övezetbe? Uram, ön nem lehet százas. – Ez utóbbit Saulnak címezte. 

– Summer nagyon is érti a dolgát – felelte Saul nyugodtan. 

– A következőt se mondd ki, ha lehet – mormolta Lucas, akinek az előrejelző képessége teljes fordulatszámon pörgött. 

– Ugyan mihez ért? Hogy egyszínűre fesse a kéz- és lábkörmeit? Szerintem két percet sem bírna ki egy olyan helyen, ahol nem tudja bedugni a hajszárítóját! 

Ha nem épp most bocsátottam volna áruba a jövőmet, hogy egyáltalán itt lehessek, előástam volna magamban az erőt, hogy méltó módon szóljak vissza neki. Az effajta sértésekre általában pusztító udvariassággal szoktam válaszolni. Ám most annyira védtelennek és sebezhetőnek éreztem magam, hogy azt tettem, ami először eszembe jutott: megfordultam, és elsétáltam. A hátam mögül jövő gyomros hangja és Hal fojtott nyögése arról tanúskodott, hogy a testvérek a maguk módján díjazták gyagyás öccsük „jó modorát”.

...

Victor sötét haja hosszabb volt, mint a testvéreié, de az ehhez hasonló hivatalos alkalmakkor hátrafésülte. {…} Mind bevallottuk, hogy a puszta említésétől is jóleső bizsergés futott végig a hátunkon, hiszen rendelkezett azzal a nyerő párosítással, hogy egyszerre nézett ki veszélyesen és szívdöglesztően. Az FBI-nál dolgozott a savant ügyek osztályán, így hivatalból is gyakran kénytelen volt titkolózni, de amúgy is lakozott benne valami kifürkészhetetlen. Ő volt a legerősebb telepata, akivel valaha találkoztam, de nem villogtatta a képességét feleslegesen. Ahogy én sem. Ebből a szempontból hasonlítottunk egymásra, Victor mégsem bratyizott velem; sőt, amennyire meg tudtam állapítani, senkivel sem.

....