Joss Stirling - Angel - értékelés

Jajjj, hogy én mennyire megkedveltem Angelt! A kis szeleburdi, folyton aktív duracell nyuszi, aki nem képes nyugodt és megfontolt lenni. De pont ettől lett az, aki. :-) 

Ami még nagyon tetszett, az a fesztivál. Szinte már én is úgy éreztem, hogy vele együtt rajongok a rock sztárokért *-* Ebben a részben Angel próbál beépülni a híres együttesek közé, (Gifted és Black Belt) hogy kiderítse, vajon ki lehet Will potenciális lélektársa… közben ő is fellép a bandájával, a Hetedik Kiadással, ahol a frontemberük, Jay, egy tapló, de később szerencsére visszább vesz a stílusából. 

Természetesen ott van Angellel Misty és Summer is, akik szurkolnak barátnőjüknek, valamint a Benedictek közül is vannak páran, köztük Victor is ;-) ( nekem akkor is ő a kedvencem, még ha olyan távolságtartó is) 

Veszély mint eddig mindig, ezúttal is felüti a fejét, Marcus a Black Belt egyik tagja, aki nem tudja magáról, hogy ő is savant, és Angel is veszélyben van…

"A barátaim a lobbanékony természetem miatt mindig is afféle sötét lónak tartottak, de képtelen voltam uralkodni magamon. Én a sor végén álltam, amikor az önuralmat osztogatták; sőt, nem, valószínűleg ahhoz sem volt türelmem, hogy eleve sorba álljak érte."

...

"A szám megint gyorsabban járt, mint az agyam: – Úristen! 

A srác ajka mosolyra kunkorodott, szája szegletében kétoldalt cuki ráncokat vetve. 

– Az azért nem. Csak Marcus Cohen."

...

"– Akkor miért nem tetszik? – kérdezte Marcus mérgesen és mélyen megbántva. 

– De hisz tetszik. Imádom. 

– Dehogyis. Az az Angel, akit én ismerek, nem úgy ül itt, mint egy temetésen, ha olyan zenét hall, ami tetszik neki! Miért csinálsz így, ha egyszer nem utálod? 

– Mert épp viselkedni próbálok! – A szám elé kaptam a kezem. A fiúk ámulva néztek rám. 

– Viselkedni? – mormogta Marcus. – Hát, ez aztán a veszett fejsze nyele. 

Kurt intett neki, hogy duguljon el. 

– Kiscsillag, nekünk nem kell másnak tettetned magad."

...

"– Na, mekkora útra számítsak? – kérdezte a nyakát tekergetve. 

– Hosszú lesz. De úgy három óra alatt ott leszünk – felelte Summer. 

Will vállai megrázkódtak a kitörő nevetéstől. 

– Mi az? – kérdeztem. 

– Azért indultunk el hajnalok hajnalán, hogy mindössze három órát utazzunk? Coloradóban csak a zöldségesig vezetek ennyit. 

– Brighouse azért messze van Londontól – mondta Misty. 

– Alex, állj már mellém, tesó! 

– Ez a szigetlakó-mentalitás, Will. Majd hozzászoksz. Misty már beidomított, hogy minden út, ami fél óránál tovább tart, valóságos expedíció, amely több havi tervezést, tervezett pihenőket és extra vészfelszerelést igényel."

...

"Mintha hallottam volna még, ahogy anyu mormog valamit arról, hogy Marcus soha életében nem fog többet jó időben játszani, de csak az indulat beszélt belőle."

...

"– AC/DC… veled csókolózni olyan, mintha az ember belenyúlna a konnektorba. Persze csakis jó értelemben."

...

"– (…) Na, Marcus, fogd meg Dylant, én meg hozom Bruce-t. – Ezzel felkapta a gitárját. – A legjobb zenészek mind adnak nevet a hangszerüknek – kacsintott rám."

...

"– Felejtsd el a srácot, ennél most sokkal fontosabb, hogy ananászt vagy sonkát kérsz. 

– Mennyire igazad van! Kinek kellenek rockfélistenek, amikor pizza is van? Szólj Willnek, hogy annyi feltétet tetessen rá, amennyi csak van."

...

"Most tényleg azt kívántam, bárcsak úgy fel tudnám vonni a fél szemöldökömet, ahogy ő."

...

"Az ajtó kivágódott, és Marcus jelent meg, egy szál farmerban. Ha az állam már nem esett volna le az előbb, amikor Kurt megfogta a kezem, most újra a padlón koppant volna. Atya-gatya. A napom egyre csak jobb lesz."

...

"Szánalmas Angel nyávogott és a sebeit nyalogatta, de Dühös Angyal megragadta, és megrázta a vállainál fogva. 

– Fejezzétek már be! – ripakodtam rá a tudatalattim háborúban álló feleire."

...

Ne csináljatok jelenetet, mondtam a sok Angelnek a fejemben: az Epekedőnek, a Döhösnek, a nyugodt és Profinak, és a Lobbanékonynak. Főleg az utóbbinak."

"