Joss Stirling - Lélektársak - Phoenix és Burning Yves értékelés

Hű, ha lehet fokozni, ez a rész talán még jobban tetszett, pedig az előző része sem volt piskóta! Ez mekkora sztori már, ahogy találkozott Yves a lélektársával, Phe-Phe-vel! :-D :-D :-D Nagyon jó volt :D 

Komolyra fordítva a szót, Phoenix élete nem egy tündérmese ( mint ahogyan Sky-é sem volt az) édesanyja kiskorában meghalt, így árván nevelkedett a savantok alkotta táborban. Tehát nagyon is tudatában van annak, hogy savant és hogy különleges képességekkel bír. Ám a vezető sakkban tartja mindnyájukat, és lopásra kényszeríti őket annak fejében, hogy ottmaradhassanak a körben. Mivel Phoenix ott született kb. nem is gondolta, hogy ezt az adottságát jó célokra is tudná fordítani. Tehát lop, hogy ne essen bántódása. 

Ám egy nap a Mylord ( a főnök) arról a fiúról ad fényképet, akiről kiderül, hogy nem más, mint a lélektársa! itt bonyolódnak a dolgok mert bár ellopta Yves cuccait, az azon nyomban lángra lobbant, így üres kézzel tért haza… Mindenki retteg a vezetőtől, csak a két „fia” Dragon és Unicron ( micsoda nevek! :D ) mutat némi ellenállást ( persze csak a háta mögött) így a Mylord őket használja fenyítésre ( többek között) Phe végül kibulizza a főnöknél, hogy másnap újra megpróbálja kizsákmányolni a célpontját, és haladékot kér.[ kap is, de a mylord belemászik a fejébe és kiköti, hogy amíg nem lopja el a cuccokat, addig nem ehet és nem ihat o.O ]

Ahogy azt megszokhattuk, miután a Benedict család értesül a dolgokról azon nyomban ott teremnek Londonban, hogy segítsenek Yvesnek. Imádtam őket <3 

Egyik kedvenc jelenetem a csajos shoppingolás volt :D

Mint ahogy azt megszokhattuk, mindig jön a kiegészítő novella az aktuális kötethez, de a másik szemszögből. Nagyon sok újat nem tudtunk meg. Itt is volt egy kisebb visszatekintő, ahogy Yves próbálja kordában tartani a képességét, mert a múltban nagy árat fizetett érte. Éppen ezért, amikor bátyjaival (Victor és Xav) Anglia felé repülnek, ő ébren marad az út alatt a  biztonság kedvéért. Noha Yves nem egy nagy nőcsábász, ellentétben Xavval, folyton olvadoznak körülötte a nők ( még az idősebb korosztályból is! ) pl. az egyik légiutaskísérő is megadja neki a telefonszámát, amit rafkósan elrejt a törülközőbe, amit odanyújt neki. :D 

Utána még egy kis iskolai betekintő, és utána megtörténik a rablás, és a másnapi óra. :) A folytatást pedig már ismerjük. ;-)

"És ekkor átölelt valaki a karjával, majd a csuromvizes mellkasához húzott. 

– Hogy gondolhattad egy pillanatig is, hogy itt hagylak? – kérdezte komoran. 

– Yves – kiáltottam fel örömömben. 

– Láttam, ahogy ott ücsörögtél, és tényleg azt hitted, hogy leléptem. Még annyira sem bízol bennem, hogy felnézz, talán mégsem mentem el. 

Nagyon kiakadhatott, de éreztem, hogy már kezd elpárologna a haragja. 

– Ráadásul ez a jelenet a korlát tetején, meg a fenyegetőzés! hogy leugrasz… El sem bírom hinni, hogy ilyeneket mondtál nekem. 

– Én csak… 

– Ne is mondj inkább semmit! Akárhányszor kinyitod a szádat, olyan butaságokat bírsz mondani, hogy rögtön felmegy bennem a pumpa. És egyetlen módját látom, hogy leállítsalak erről! – mondta, aztán hirtelen magához húzott, és egyszeriben forrón és dühösen megcsókolt."

...

"– Kérlek, engedd meg, hogy ellopjak tőled valamit!"

...

"Hát ezért volt, hogy még évek múlva is egy bizonyos esküvőt emlegetett mindenki Wrickenridge-ben. 
Az eskető pap percekig rémülten kapkodta a fejét, amikor arra a kérdésre, ki adja át a menyasszonyt, egyszerre öt tagbaszakadt pasi ordította, „Én! Én! Én! Én! Én!”

...

"Ó, istenem! Ez a srác olyan, de olyan gyönyörű. A dühös angyalarc, a fényes fekete haja meg az okos és kíváncsiságtól csillogó szeme, mint Mihály arkangyal, amint lekaszabolni készül a sárkányt. A keret nélküli szemüveg meg csak fokozta a benyomásomat, hogy ezt a srácot itt nem szabad ám alábecsülni."

...

"– Na, leáll a forgalom, ha kimegyünk ebben az utcára? Mit gondolsz, Zed? 

– Tömegkatasztrófa lesz, baby! – válaszolt Zed rettentő komoly fejjel. 

– Na azért, mert vettem még öt ugyanilyet. Kár lenne értük." (Zed és Sky :-D )

...

"Xav walked in and flopped on the bed. ‘Problem?’ 

‘Do you think I look too, I dunno, geeky like this?’ Yves squinted at the mirror, trying to imagine how others would see him. 

‘You are a geek, Yves.’ ‘Thanks, Xav, that’s really helpful. I just want to look OK, you know?’"

...

"Then the thief sensed his resistance. Their eyes met: his gaze latched onto her shocked brown irises. Yeah, you didn’t expect me to be conscious of you, did you, little thief? The strain in her face told its own story: she was struggling to hold him and the others in her time freeze. She broke away and bolted for the exit."

...

"‘Who would think that my soulfinder turns out to be a thief?’"

...

‘I know nothing about that stuff you’re doing.’ The first truth he had heard from her, he realized. ‘Yes, I guessed, Miss Geoscience.’