Muti, mit olvastál! | Augusztus
Róbert Katalin
Kezdjetek el élni!
Sokkal hamarabb akartam írni egy bejegyzést az aktuális olvasmányomról, de az történt, hogy mire eljutottam a laptopomig, addigra már el is olvastam a könyvet... 😁Ez azért jelent valamit, azt illetően, hogy eléggé olvastatja magát! :)
Azóta követtem figyelemmel a könyvet, amikor még csak a borítótervezés szakaszában volt. Akkor még Fecsérelt életek volt a munkacíme, később lett csak Kezdjetek el élni! Nagyon megfogott a fülszöveg, és igen, erre is adtam le pár tervet, de mai fejjel valami sokkal jobbat is beadhattam volna... :D De arra emlékszem, hogy nagyon lelkes voltam, még a környékre is elnéztünk párommal, hogy inspirálódjak. :) Ez még 2015-ben volt.
Na jó, ezek a terveim nem is olyan vészesek:
Bár így, hogy már ismerem a karaktereket, és a történetet, már teljesen másként képzelem el a borítót. Amivel végül megjelent, nagyon jól szimbolizálja az idő múlását, a felnőtté válást, és annak ezernyi megválaszolatlan kérdését.
Könyvinfó:
Könyvmolyképző, Szeged, 2015
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633995112
Fülszöveg:
Meg kellett hoznom egy döntést, és ezt most egyedül kell végigcsinálnom. Ha fontos vagyok neked, tiszteletben tartod, hagysz nekem időt, és megvárod, amíg én jelentkezem.
Marci mindössze ennyit ír a feleségének, barátainak és az édesanyjának, amikor kilép a lakása ajtaján, hogy megtegye azt, amire már évek óta készült.
Mint a gyámkő, ha kimozdul a helyéről, szerettei életében olyan omlást jelent az eltűnése.
Vajon mit kell feladnia feleségének, hogy visszakaphassa régi életét?
És a többiek? Mihez kezd nélküle a sodródó Zsófi, mivel kell szembenéznie a meleg Vencelnek, és mire döbben rá Margó, aki talán az életét is feláldozná a gyermekeiért?
Egy biztos: dönteniük kell. Visszatérnek a biztonságos, de zsibbasztóan szürke hétköznapokhoz, vagy elkezdenek végre élni – mielőtt túl késő lenne?
Róbert Katalin lebilincselő története szerelmek, vágyak és csalódások között vezet egy új jövő felé.
Kik vagyunk? Mit tehetünk, ha az életünk új utakra hív?
← Így néz ki a könyv adatlapja az olvasónaplómban. :) Kék színű overlay tapeket (Narrative Hues) használtam dekorálásra a kinyomtatott borító alá. Nyilakat ragasztgattam ide-oda, (Little Bloom Paperie) hogy ezzel is érzékeltessem a karakterek útját. Nem akartam túl bonyolítani. A kevesebb néha több.
Nagyon barátok közt feelingem volt, csak új szereplőkkel. Néhányan szimpatikusak voltak, míg mások nagyon nem. De ilyen az élet, nem szerethetünk mindenkit. A 2010-es években járunk, még van olyan, hogy iWiW, meg Viber. #NosztalgiaLevel100
Barbi egy szerethető karakter volt, bár könnyen befolyásolható, az a másokat boldoggá tevő figura, meg akinek egyszerűbb másra hagyni az irányítást. Viszont remek tanítónő, aki valóban szereti a hivatását.
Marci Barbi szöges ellentéte, igazi karrierista, és minden lépését előre tudja. Mindent pontosan a nagy könyv szerint tesz. Barátnő, együttélés, házasság, lakásvétel, jobb munka. Nem tűr ellentmondást, és ha mások ellenkező véleménnyel vannak, az nem tetszik neki.
Vencel, a meleg srác, fitalakori traumája miatt nagyon sokáig egyáltalán nem nyit senki felé, (habár az egyáltalán nem az ő hibája volt, de az anyja ezerszer is az orra alá dörgölte az évek alatt) az iskolát félbehagyja, mert nem tud egyszerre dolgozni és tanulni is. Nekem nagyon szerethető volt az ő karaktere is. No meg hát könyvesboltban dolgozott!!! <3
Gábor tanár, mint Barbi. Tetszett, hogy ő mindig higgadt volt, nem kiabált sosem, nem volt lenéző és mindig a megfelelő kérdést tette fel az adott helyzetben. Vagy maradt inkább csendben, mintsem hogy valami bántót mondjon. Több ilyen mentalitású ember kellene a sok rossz szándékú helyett.
Zsófit utáltam, úgy, ahogy volt. Pont. Folyton beleállt Marci barátnőibe, akik persze sosem maradtak meg tartósan mellette. Kivéve Barkát, (Barbi beceneve) aki eleinte igyekezett jóban lenni vele, de miután belátta, hogy nem fog Zsófival közös nevezőre térni, inkább csak nem vette fel a sokszor epés megjegyzéseit. Jó, azt értem, hogy mivel az egyetlen pasi, aki számára a megfelelő lenne, már nem elérhető, így nem akar másik férfit tartósan az életébe. De! Könyörgöm, ha már kavarni támad kedve, azt ne nős férifakkal tegye már meg! Ráadásul célzottan! És ha mindez nem lenne elég, még az áldozatai feleségeivel is "barátságot" köt... Egészen egy nőig, aki aztán jól megleckézteti.... (nem fair az sem, sőt, már-már megsajnáltam Zsófit, de azért legalább talán tanult az esetből.)
Margó Marci és húga, Zsanett édesanyja. Mire gyerekei felnőnek, rájön, hogy mi mindenről mondott le azért, hogy a gyerekeinek jó legyen. Házassága egyenlő a nullával, mintha nem is létezne. Férjével nagyon eltávolodtak egymástól, és fájt ezt látni. Persze, aztán fény derül arra, hogy fiatalabban szerelembe esett valaki mással, és azt tervezte, hogy lelép, de végül inkább a családját helyezte előtérbe. De vajon milyen áron?
A cselekmény ide-oda ugrál az időben, de ez így volt jól felépítve, mert ahogy haladtunk előre a cselekményben, úgy derültek ki apróbb dolgok a múltból. Rossz, vagy éppen nem a legjobb döntések születtek, és ez hatással van a csapatra nézve.
Marcit pofon akartam vágni, már elnézést... Nem vagyok agresszív, pofozkodni meg végképp nem szoktam, de ő, és ahogyan a Zsófi viselkedett, az borzalmas...
SPOILER!
.
.
.
.
Szóval mielőtt összeköltözött volna Marci Barbival, még előtte való éjszaka le kellett feküdnie Zsófival????? WTF?!!
Aztán, mikor végre beszélnek a terhességről, akkor Marci mondja, hogy Barka hibája, mert hogy szerinte nem szedte rendesen a gyógyszert??? Ugh, itt végleg elszakadt nálam a cérna...
Meg miaz már, hogy otthagysz csapot-papot és nem adsz magadról életjelet??? Oké, mondta, hogy távol lesz, de akkor is, ez nem így működik!!!! Ha párod, családod van, ezt együtt kell megbeszélni, és nem nekimenni a világnak, a többi meg levan tojva...
.
.
.
Nagyon életszagú, és elgondolkodtató volt az egész, az olvasás alatt folyton azon gondolkodtam, hogy én vajon jól döntöttem az életem különböző szakaszaiban, hogy nem kellett-e volna esetleg másként választani iskolát, technikum után jó lett volna nem megfutamodni az első kudarcok után, ami a felvételi elutasításokat illeti. És nem azon parázni, hogy lesz-e pénz a főiskolára. De ki akart volna a szüleire telepedni, és hitelt felvenni? Amikor az egész olyan ingatag volt, és tudtam, hogy a matematika sajnos az kínai, és éreztem, hogy azon véreztem volna el a főiskolán... Bár nyelvvizsgám már akkor is megvolt,(persze egy hajszállal később sikerült, mint ahogy az jó lett volna, és így csak vendéglátó menedzser lettem a vendéglátó szakmenedzser helyett. Előbbi középfokú, míg utóbbi felsőfokú képesítés SZF-CM) legalább azon nem kellett volna aggódnom, hogy meg lesz-e a főiskola végére... *Sóhaj...* Vagy Szolnokra mentem volna továbbtanulni, mondjuk oda két nylevvizsga volt a feltétel, vagy Szegedre, de oda sem nyertem felvételt. Oké, panaszáradat vége. :D
Egy szó, mint száz, nagyon magával ragadt ez a történet, és örülök hogy ennyi év után végre eltudtam olvasni! :)
Bár nagyon jó lett volna egy 5-6 évvel későbbi szösszenet, hogy lássuk, ki merre van, és milyen döntéseket hozott.
Idézetek a könyvből:
– Nem azért zavar, hogy egy könyvesboltban dolgozol, mert nekem gond lenne, hanem azért, mert nem vagy közben boldog.
Szerette volna rávágni, hogy téved, de pontosan tudta, mekkora hazugság lenne. Még akkor is, ha ebben a pillanatban gyűlölte, hogy Gábor ennyire éleslátó. A férfi kivárt, mint aki számít az ellenkezésre. Vagy talán csak azért hallgatott, hogy Vencel maga mondja ki a megoldást. Ő ehelyett arra gondolt, hogy így bánhat a diákjaival is – és ettől kényelmetlenül érezte magát.
...
Kezdesz megállapodott, felnőtt ember lenni – jegyezte meg Zsófi. – Huszonéves korunkban nem tettem volna sokat arra, hogy neked valaha még állandó pasid lesz.
– Vagy hogy én mondom azt szerda este egy bulin, hogy menjünk haza, mert holnap hétköznap lesz – tette hozzá Vencel. – Mit mondjak? Változnak az idők.
– Változnak… – Zsófi fintorgott. Változtak, de csak az idők, és a többiek. Ő meg úgy érezte magát, mintha egy hógömbbe zárva figyelné, ahogy körülötte eltelnek az évek, és szép lassan formálják a barátait.
...
Kell egy bázis Kell valaki aki ott van az első hetekben, akihez haza lehet menni, aki támogatja és vár rá minden este. Aki tudja, miért fontos neki ez az egész, aki megérti az álmait. Kell az az ember, akire mindig számítani lehetett, bármi történt is az életben.
...
Vencel felsóhajtott. Tényleg megnyugtató volt együtt gondolkozni Gáborral, nem kizárni azzal a felkiáltással, hogy ez az ő problémája, hanem engedni, hogy mellette álljon. Megbízni másban is, nem csak saját magában. Építeni valaki másra.
..
És így néz ki az olvasónaplóm augusztusban! :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése