Értékelés: Catherine Doyle · Katherine Webber: Twin ​Crowns

Catherine Doyle · Katherine Webber: Twin ​Crowns

Már nagyon régen nem írtam rendes értékelést ide az oldalra, helyette inkább igyekszem kedvcsinálókat készíteni az aktuális olvasmányaimhoz. Egész egyszerűen azért van ez, mert nincs sok időm sajnos. Viszont a Twin Crowns kapcsán úgy érzem, most kell egy értékelés, mert egyszerűen zseniális lett! Molyon már ment is a kedvencek polcra, és rányomtam a kiadási javaslat gombra is. Nagyon szuper lenne, ha pl. a könyvmolyképző kiadná *-*

Könyvinfók:

 Electric Monkey, 2022

508 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780755503643

Címkék: angol nyelvű, boszorkány, fantasy, high fantasy, ifjúsági, ikrek, kortárs, mágia, regény, romantikus, sorozat része.

Minél idősebb leszek, annál nehezebb engem lenyűgözni. De ez a könyv megvett kilóra! Nagyon ajánlom! Nagyon gyoran peregtek az események , nem volt egy unalmas rész sem. Jó, mondjuk az is hozzátartozik, hogy nem sok idő jut olvasásra, szóval minden alkalom aranyat ért. :)

👑👑👑👑👑👑

One 

THORNE.

Two 

PRINCESSES.

👑👑👑👑👑👑

Vigyázat, S P O I L E R-es tartlom következik! CSak akkor olvasd tovább, ha nem zavar, hogy fény derül néhány kulcsfontosságú dologra! 

.

.

.

.

 Rögtön beindult a cselekmény a könyvben, így nem volt egy pillanatnyi szusszanás sem. Váltott szemszöges a történet, hol Wren, hol pedig Rose szemszögén át olvashatjuk a könyvet. Régen szórakoztam már ilyen jól! Nagyon jól tettem, amikor megrendeltem a második részét, mert így bármikor folytathatom. Mert van kérdés bőven.

Rose és Shen Lo nagyon emlékeztetett Cressre és Thorne-re a Cinder krónikákból. *.*

Wren és Tor meg inkább Winterre és Jacintra hasonlított. Vaaaagy mint Nyina és Matthias! (Six of Crows)*-* Biztos vaguok benne, hogy sokaknak fog tetszeni.

A születésükkor elválasztott ikrek, Rose és Wren története ez, ami majd' tizennyolc évvel később játszódk. Wrent Orthában egész életében arra képezték ki, élén a nagyanyja, Banba, hogy egy napon átvegye ikertestvére, Rose helyét az Anadawn palotában, és megszerezze a koronát. Így szerezve vissza az egykor a boszorkányok helyeként uralt helyet. 

Shen Lo és Wren zökkenőmentesen rabolják el az alvó Rose-t a palotából, majd Wren rögtön átveszi a helyét. Mire Rose magához tér, addig a sivatag kellős közepén van egy helyes bandita és egy ló társaságában. Rengeteg vicces párbeszéd zajlik köztük, imádtam minden sorát! 

Wren hamar rájön, hogy Rose élete minden, csak nem leányálom a palotában. A gyámja, Kingsbreath, Willem Rathborne marionette bábúként mozgatja a lányt, és feltett szándéka, hogy még a koronázása előtt beházasítsa a rettegett királysába, a király öccséhez, Anselhez, (Alarik Felsing. King of Gevra) így Eana uralkodója szándékozik lenni a későbbiekben. Ansel herceggel vannak találkái, ám, gyorsan kiderül, hogy húgával egyáltalán nem egyezik az ízlésük. A herceg testőre, Tor (Tor Iversen, Captain of the Gevran Guard) ejti rabul Wrent, ám igyekszik a küldetésére fókuszálni. Wren egész jól játsza húga szerepét, ám Celeste Pegasin, Rose legjobb barátnőjét nem tudja átverni. :D Zseniális ez a csaj!!

Rose az útjuk során sok mindennel szembesül, és rájön, hogy egész életében félre volt vezetve, Willem  hazugságokkal tömte a fejét, és az ellenségnek vélt boszorkányok valóban áldozatok, és ő maga is boszorkány. (anyai ág) Persze, nem fog egyik pillanatról a másikra másképpen gondolkodni, és ezzel nincs egyedül: Orthába érve sokan lenézik, és utálják. Pedig valójában Rose csak áldozat. 

Idézetek kedvcsinálónak:

"The golden gates of Anadawn Palace glittered in the setting sun, each spike as sharp as a dagger."

👑👑👑

"

'Will you catch me if I fall?'

'No, but I'll wave at you on your way down.'"

👑👑👑

"

The sky above the white palace was starless, and Wren was ill at ease. It was well past midnight, and the wind was biting. She drew her cloak tighter.

'Something doesn't feel right.'

'Yeah, no kidding,' came Shen's whisper from the dark.

'We're about to break into the palace.'

Wren cast her friend a withering look. 'I mean generally, Shen.'"

👑👑👑

"She flung the handful of sand at him. 'I'll give you one last chance. Drop to your knees and show me the proper respect. Then give me your horse so I can return home. […]

She cleared her throat. 'And also . . . I'll need you to point me in the right direction.'

The bandit had the audacity to laugh, which made Rose even more furious. She was Princess Rose Valhart, and in one moon's time she would be crowned Queen of Eana. She was not someone to laugh at."

👑👑👑

"Healers, like Thea, used their own energy for their craft. Warriors, like Shen, were born light-footed and charged by the sun. Tempests, like Banba, weaved their storms from a strand of wind, and cast infernos from a single spark of lightning, and Seers turned to the night sky for their visions – an open space to watch the starcrest birds cast patterns of the future among the stars – though that craft was so rare, Wren had never even met a seer in person.

Wren was a gifted enchanter, but she had of her childhood longing to be a tempest like Banba."

👑👑👑

"Shen turned back to the cliffs. 'The Valharts have always feared our tales. After all, the legends speak of power they can never hope to have. The best way to kill a memory is to stop speaking it aloud.' He pressed a hand against Rose's back, nudging her on. 'But we will never stop speaking our stories. And you deserve to hear them, Princess.'"

👑👑👑

"What are you even doing here? You're supposed to be in Ortha.'

'No. You're supposed to be in Ortha. I am the princess.' Wren's eyes flashed. 'You're going to ruin everything.'

The twins glowered at each other for a long moment, their chests heaving in perfect harmony. There was so much to say and somehow it was all crowding together on the back of Rose's tongue, her anger warring with disbelief, old pain and new longing, all mixed up in confusion and frustration."

👑👑👑

'You need to get out of here. Now,' Wren hissed.

'No, you need to get out of here.' Rose pulled her sister through the side door that led to the library. It closed behind them with a groan, and then there was nothing but Rose Valhart and Wren Greenrock seething at each other between the winding stacks of a thousand leather-bound books. Moonlight slipped through the windows, casting silver pinwheels along the furniture. Rose glared at the pearl-drop necklace around Wren's neck. Her necklace. "This life does not belong to you and neither does the throne of Eana!' 

👑👑👑

'I know magic.' This time when Tor closed the space between them, Wren didn't move. He braced himself against the bookcase and brushed his nose against her neck.

'I can smell it on you.' 

👑👑👑

'I'm not scared of you, witch.'

'And I'm not scared of you, wrangler.' She tilted her chin to meet the storm in his gaze. 'You caught me out with luck, not skill.'

'I would have caught you a lot sooner if you hadn't kept distracting me.'

Wren laughed in his face.

'Oh, please. You enjoyed it. You wanted it. You want it even now.' She pressed herself against him. 'I can feel it.'

Tor swallowed whatever he was about to say. 

👑👑👑

'If Alarik finds out you're a witch, he'll make you his

new plaything,' breathed Tor.

Wren snapped her eyes open. 'I could hurt you, you know... 

'You mean with this?' He lowered his hand, finding the dagger hidden beneath her skirts. He pressed it gently against her hip. "Try it.'

Wren's cheeks flamed. 'I have other weapons in my arsenal.'

👑👑👑

Wren didn't move. It would have to come from him. 'If you want it, take it. I've made it more than clear how I-'

With a rumbling growl, Tor took her face in his hands and kissed her. It was like being swept up in a storm. For a moment, Wren lost her senses entirely. She let Gevran devour her, his tongue finding hers in an explosion of fireworks. His arms tightened around her waist as he pressed her up against the bookcase. She ran her fingers through his hair, nipping gently at his bottom lip as she ground herself against him. Tor groaned in pleasure and she drank it down.

She forgot what they were arguing about - only that they had wasted precious time sniping at each other when they could have been doing this. They should have been doing this all along. The kiss deepened, growing fast and urgent until they were both gasping for breath. Wren tore his coat off and then his shirt, running her hands along the hard planes of his chest. Tor kissed her neck, skilfully trailing his tongue along the shell of her ear as he loosened the ties on her dress.

Wren was hungry for every brush of his lips against her skin, the warmth between them getting hotter and hotter until she felt as if she would burn up inside it.

The bookcase trembled at her back but she barely noticed. Tor tangled his fingers in her hair, kissing her hungrily, but this time, when he moved his body against hers, the bookcase gave way entirely. A shower of books rained down on them. The first one thwacked Wren hard in the shoulder, and Tor grabbed her waist and spun her out of harm's way, before the rest of the case came crashing down.

👑👑👑

Hamarosan folytatom a második résszel, ami a  Cursed ​Crowns címet viseli. Ráadásul milyen szép! *-*