Új szerepben!

Régóta készülök már írni az idei év egyik legszebb történéséről, meg már sokszor elhintettem pár információ morzsát itt-ott, meg ígérgettem is, hogy majd írok élménybeszámolót. No, most van ez a rész. Szóval dobpergés: anya lettem!!!

Kisebb várakozás előzte meg a jó hírt, ugyanis nem azonnal sikerült áldott állapotba kerülni. Nagyjából 1,5-2 évet vártunk a kislányunkra. De ha belegondolunk, ez még nem is olyan sok idő, mert vannak, akik ennél sajnos jóval többet várnak, mire sikerrel járnak. Ezúton is szurkolok minden jövőbeli anyukának! Ne adjátok fel, sikerülni fog! ❤❤❤

Nálam javarészt a stressz játszott nagy szerepet abban, hogy ilyen későn lettem anyuka. No meg az én korosztályom már később fog családalapításba. (mert pl. kell egy stabil anyagi háttér, jó esetben saját lakás, az sem hátrány, ha van családi segítség a baba körüli teendőkben. Persze ezek nem elvárások, meg nem is panaszkodás, legalábbis nem nálunk, de ált. nyugodtabban fognak bele a párok, ha valamelyik vagy minden feltétel adott. Bár ez napjainkban eléggé valószínűtlen, legalábbis a mi baráti körünkben biztosan) 

Mint ahogy azt lehet tudni, kint élünk párocskámmal Londonban. ( pont 11-én ünnepeltük az 5. évünket itt kint :) ) Szóval elkezdtem/ük kiiktatni szépen sorban a negatív dolgokat az életünkből. 

Első körben végre sikerült külön költözni a lakótársaktól. (2019 júliusa) El sem tudom mondani, mennyivel másabb csak ketten (illetve mostmár hárman ;)) lakni egy fedél alatt, és nem 8-10 másik emberrel megosztani a házat, amiben persze egy fürdő van, meg jó esetben 2 mosdó... (persze ez is albérlet, de legalább nyugalom van)

A következő pont a listámon a munkahely volt. Maradtam ott, ahol eddig is voltam, de kisebb felelősséget vállaltam. Műszakot vezettem, de nem a hét minden napján, (5 nap) hanem csak alkalmanként, a többi alkalommal meg kollégával közösen. Utána igyekeztem nem aggódni azon, hogy a covid miatt nem láttam már régóta az otthoni családom, meg a barátatinkat. (2019. decembere óta nem voltam otthon...) 

Végül megkértem a háziorvost, hogy vizsgáljanak ki, hogy minden rendben van-e. (2020. szeptembere) Szerencsére mindent rendben találtak. :) Kaptam nagyobb dózisú folsavat, meg elkezdtem szedni a pregnacare-t. Utána gyorsultak fel az események. A boltunkat renoválták, így egy egész hónapra bezártunk, és a kis csapat szét lett osztva a környék boltjai között. Szerencsére egyik kollégámmal egy helyre kerültünk, így azért kibírható volt. Bár örülök, hogy vége, mert tavaly szerencsém (?) volt két másik boltba is dolgozni átmenetileg, és azt kell mondjam, megtanultam értékelni a saját boltom, ami nem is a legeslegrosszabb, mint ahogy azt hittem... XD 

Szóval nagyon pörgős volt az életem abban az időben, és ilyenkor nem veszi észre az ember lánya, ha késik... Szóval december 3-án csak úgy lazán csináltam egy terhességi teszet. És!!! Az bizony pozitív lett!!! Nem hittem a szememnek! Persze itt még nem mertem örülni, szóval két napra rá megismételtem és ismét ugyanazt kaptam eredményül. Nagyon boldogok voltunk, de persze ekkor még nem mondtuk el senkinek, és ezt borzasztóan nehéz volt magunkban tartani. *-*

A háziorvos itt kint nem a legjobb, (tisztelet a kivételnek) sajnos belefogtunk egy kevésbé jó értékelésű rendelőbe, de ez volt közel a lakáshoz, ezért választottuk őket. Szóval mikor jeleztem a pozitív terhességi teszt eredményét, lazán elküldött, hogy ő ezzel nem tud mit kezdeni, de azért legalább megadta a legközelebbi kórház nevét, és annak a weboldalán kellett jelentkeznem. Ott már sokkkkkkal sokkkkkal (igen, így elnyújtva) segítőkészebbek voltak. 

Nem sokkal később már volt is időpontom a kórházba. Az ember nem szeret kórházba járkálni, de nyilván ez más helyzet volt, és nagyon pozitív élményeim voltak a kilenc hónap alatt. Mindenki kedves és segítőkész volt, még a vérvétellel is megbarátkoztam időközben. Caroll vette le több alkalommal is, és általa szünt meg a fóbiám a vérvételtől. :) Maga az épület is szimpatikus volt, jól fel volt szerelve, és könnyen megközelíthető volt overgrounddal vagy busszal. 

Maga a várandósság nem viselt meg annyira. Az első trimeszterben nagyon fáradt voltam, és nem volt akkora étvágyam, meg a szagokra érzékenyen reagáltam. De szerencsére egyszer sem kellett a mosdóba rohanni rosszullét miatt. Max. enyhe émelygés volt, de az se nagyon gyakran.

A második trimeszter volt a legszuperebb: majd kicsattantam az energiától! Munkahelyen is ezerrel pörögtem, néha még el is felejtetettem, hogy babát várok! :D Persze aludni ekkor is szerettem, és még birtam is. Utána a növekvő pocak egyre több álmatlanabb éjszakát eredményezett. Viszont beszereztünk egy szuper jó terhes párnát, és azzal kicsit könnyebben ment az alvás. :) A sláger a dinnye volt és a ben & jerry jégkrém! Meg persze a csokoládé... Ezt igyekeztem sok zöldséggel és gyümölccsel ellensúlyozni. 

A júniust szabadságon töltöttem, a maternity leave pedig július közepétől lezdődött. Ez alatt az idő alatt résztvettem több online trainingen, meg workshopokon, hogy az alapokat megtanuljam. :) Mert be kell valljam, a 34 évem alatt én még egyszer sem pelenkáztam kisbabát!!! :O Ezer meg egy kérdés kavargott a fejemben, de úgy éreztem, ezek az online órák segítettek valamelyest. 

Elkezdtem használni egy szuper alkalmazást, amely a Bounty névre hallgat, és nagyon hasznosnak bizonyult. Hétről-hétre újabb infókat olvasgattam a terhességgel kapcsolatban, hogy hanyadik hétnél járok, mit kell tudni a fejlődő kisbabáról, stb. Valamint lehet listákat nézegetni/pipálgatni, hogy mi kell a babának, mit pakoljunk be a kórházi táskába, meg majd mi kellhet a későbbiek során. Valamennyihez linkek is társulnak, amely az amazon oldalára kalauzol minket. Az app még kuponokat meg akciókat is kínál, bár nem igazán találtam eddig kedvemre valót. 

A legcukibb része az vitathatatlanul a baba talpi, ugyanis mindig az aktuális méretet mutatja meg, hogy mekkora lehet a pocaklakó lábija <3 

Emellett még belehet írni a védőnővel való találkozás időpontjait, meg az egyéb vizsgálatokéét. Rengeteg hasznos cikket is tartalmaz, ami sok kérdésemre választ adott. Miután megszületett a kislányunk, azután is hasznos maradt az alkalmazás, mert nem csak a pockban, de azon kívűl is sok mindent lehet megtudni az újszülöttünkről. *_* Például lelehet követni a baba alvási ciklusát, én viszonylag csak későn kezdtem el, mert kíváncsi lettem, vajon alszik-e eleget a kis drága. 

A babakocsit amazonról szereztem be, ez egy középkategóriás 3 az 1-ben szett, (Kinderkraft Pram 3 in 1 Set JULI) van benne autósülés is  - e nélkül ki sem engedtek a kórházból- Van rá 10 év garancia is, szóval szerintem sikerült jól választani. Már fentebb is ment az ára, szóval még jókor sikerült megvenni. 

Az ágy egy 100x50cm-es helytakarékos verzió, mert bár ketten jól elfértünk a lakásban, hármunkra igen kevés hely jut :D Főleg úgy, hogy a babakocsi is a lakásban van, tényleg már egy szál gyufának sincs hely XD Szerencsére fél áron jutottam hozzá, és még matrac is társult mellé. 

Bár nincs sok hely, egy fiókos szekrényke azért kellett a baba sarokba ^_^ Ezt nagyon baráti áron találtam, meg volt rá kuponom amazonon. :)

Amire nagyon büszke vagyok az az, hogy mind a babakocsit, az ágyat és a szekrénykét egyedül szereltem össze! ^_^ Utóbbit még ki is dekoráltam matricákkal. 

Ami nagyon jó találmány, az az amazonos baby wishlist! Nyilván nem kell az embernek mindent megvennie, ami szembejön az interneten, de azért jó lehet ezek közül kimazsolázni azt a pár valóban fontos holmit, és felpakolni a kívánságlistára ^_^ Ez azért is jó, mert ha később esetleg mégsem lenne rá szükség, csak eltávolítom a felsorolásból. :)

Na, és akkor végül eljött a nagy találkozás! Szerencsére párom is bent volt velem a szülésnél, egymást bátorítottuk ^_^ Nagyon gyorsan lezajlott minden, a dokik vérprofik voltak, és mire kettőt pislogtam, már hallottam is, ahogy felsír a kislányunk! Szavakba önteni nem lehet azt az érzést, mikor ott helyben váltok szülőkké, és az a pici baba teljesen belopta magát a szívünkbe! (mondjuk nekem már akkor, mikor még csak az első teszten voltam túl... de ilyen ez a kötődés ❤) Apa volt a skin to skin partner, mert én még levoltam zsibbadva és nem mertem megfogni, nehogy leejtsem. Imádtam párom reakcióját: azonnal apává érett, és szerelem volt az övék első pillantásra. ^_^ A kórházi élmény pozitív csalódás volt, rosszabbra számítottam. Este már adtak rendes ételt, és a nővérek is nagyon sokat segítettek nekünk. :) Az egyetlen negatívum az volt, hogy másnap már haza is engedtek a kórházból.

Nagyon furcsa volt hárman hazamenni első alkalommal! Rendesen kivoltunk merülve, mert már két napja semmit nem aludtunk. Az első 2 hét tök homályos volt, ez betudható a gyógyszereknek és a megcsappant alvásnak. Viszont mivel a várandósság alatt szinte majdnem végig fitt maradtam, és sétáltam is, amíg bírtam, a regenerálódás is viszonylag gyorsan és simán zajlott. 

Nonó 50 centi és 3040g volt, még a kis méretű ruhái is nagyok voltak rá, annak ellenére is, hogy nem számított koraszülöttnek. :) Így rendeltem gyorsan pár early baby méretű ruhácskát. Férjecském nagyon sokat segített az első hetekben, amiért nagyon hálás vagyok neki ^_^ Nem lehetett egyszerű háztartást végezni, bevásárolni, és babázni is. Mindezt minimális alvással. 

Amire nem számítottam, az az, hogy milyen könnyen belejöttünk a szűlői szerepbe. Eleinte tartottam tőle, hogy nem fog könnyen menni, mert nincs segítségünk, de szépen vettük a kihívásokat. :) Persze telefonon azért kaptam segítséget.

Imádom, mikor a karjaimban alszik, meg cuki fejeket vág, nyammog, meg ásitozik a kisbabám ^_^ Tényleg igazuk volt azoknak, akik azt mondták, hogy idővel a fájdalom emléke elhalványul, és csak a születés emléke marad meg. Bármennyire is kialvatlan vagy morcos vagyok, csak bele kell nézni azokba a kis szemecskékbe, és máris elvagyok varázsolva! Mostanában már mosolygunk és gügyögünk is!!! 

Oké, mire megírtam a posztot, Nonó már betöltötte a három hónapot, szóval már épp ideje volt megírni. :) Csak megváltoztak a napi rutinok, a hobbi az a sor végére került. Persze nem bánom, imádok anya lenni. <3

Majd még lesz babás cikk, szerintem a következőben összeszedem, milyen hasznos dolgokat szereztünk be eddig. :)