A Court of Thorns and Roses trilógia értékelése
Valamikor 2019 májusában bukkantam rá a sorozat első részére potom 1.59-ért az UK-s amazonon. Vétek lett volna kihagyni. Meg már rengeteget hallottam SJM sorozatáról, nagyon nagy volt a hype körülötte. Gondoltam teszek egy próbát... És hát teljesen beszippantott a történet. OMG. Szóval nem is kellett sokat várni, amíg megérkezett a díszdobozos változata is. Persze addigra már megjelent A Court of Frost and Starlight is, szóval őt is megrendeltem ugyanezzel a lendülettel. ^_^ A többi már történelem. :D
Alább S P O I L E R E S tartalom! Csak akkor olvasd tovább, ha nem zavar, ha idő előtt tudsz meg dolgokat.
.
.
.
.
A Court of Thorns and Roses
2019
Úristen, hogy ez mennyire jól meg lett írva! Igaz, rettenetesen lassan olvasok, de ritkán fordul elő, hogy hajnalokig olvassak… és aztán meg azt veszem észre, hogy a madarak csiripelnek, és elkezd világosodni… még szerencse, hogy mindig délutánra megyek dolgozni
Imádtam! Eleve a Szépség és a Szörnyeteg is szimpatikus volt számomra, kíváncsi voltam, mit hoz ki belőle az írónő. Mivel ez egy retelling ;-)
Feyre és családja éhezik, apja beteg, így ő nem tudja eltartani három lányát. (Feyrének van két nővére: Nesta és Elain) Így Feyre vadászni kényszerül. Pedig ő a legfiatalabb (19 éves) hármójuk közül, mégis ő az egyetlen, aki belátja, hogy segítenie kell a családját...
Egy nap viszont rosszkor van rossz helyen, és olyan vadat ejt el, akiről kiderül, hogy tündér volt, és a Spring Court High Lordja, akit Tamlin-nak hívnak és egy aranymaszkot visel, eljön érte, hogy megfizessen tetteiért.
Feyre belemegy, hogy a rejtélyes idegennel megy, noha szívből gyűlöli a tündéreket. De így biztonságban tudhatja a családját.
Az udvarban megismerkedik Lucian-nel, a vörös hajú idegennel, aki szintén álarcot hord; méghozzá egy rókaformájút :) valamint egyik szemét elvesztette korábban, így egy műszem figyel vissza rá. (eredetileg az Autumn Courtből származik.)
Számos kalandban lesz része főhősünknek, köztük megismerkedik a rejtélyes és sármos Rhysand-dal *-* Szembe találja magát különféle teremtményekkel, és a kegyetlen Amarantha-val.
Valamint kiderül, hogy csakis Feyre képes megtörni az átkot, ami Tamlinékat sújtja már régóta.
idézetek:
My fingers trembled. So much food—such salvation. I took a steadying breath, double-checking my aim. But there was a pair of golden eyes shining from the brush adjacent to mine. The forest went silent. The wind died. Even the snow paused.
...
And once we went through the invisible wall, once we were in Prythian, there was no way for my family to ever find me.
...
That was the first rule we were taught as children, usually in songs or chants: If misfortune forced you to keep company with a faerie, you never drank their wine, never ate their food. Ever. Unless you wanted to wind up enslaved to them in mind and soul—unless you wanted to wind up dragged back to Prythian.
...
Prythian was ruled by seven High Lords—perhaps this she was whoever governed this territory; if not a High Lord, then a High Lady. If that was even possible.
...
He said with forced lightness, “Well, you still look lovely, regardless of your Hell-sent afternoon.” I snorted. I’d never looked lovely a day in my life. “I thought faeries couldn’t lie.”
...
I’d forgotten how fast he was. “I’m not insulting you.” His quiet voice made it all the worse. “I don’t need your help.” “Clearly not,” he said with a half smile. But the smile faded. “A human who can take down a faerie in a wolf’s skin, who ensnared the Suriel and killed two naga on her own …” He choked on a laugh, and shook his head.
...
Everything about the stranger radiated sensual grace and ease. High Fae, no doubt. His short black hair gleamed like a raven’s feathers, offsetting his pale skin and blue eyes so deep they were violet, even in the firelight. They twinkled with amusement as he beheld me.
...
I was as unburdened as a piece of dandelion fluff, and he was the wind that stirred me about the world.
...
“She knew—knew that even with her personal army, she could never conquer the seven High Lords by numbers or power alone. But she was also cunning and cruel, and she waited until they absolutely trusted her, until they gathered at a ball in her honor, and that night she slipped a potion stolen from the King of Hybern’s unholy spell book into their wine. Once they drank, the High Lords were prone, their magic laid bare—and she stole their powers from where they originated inside their bodies—plucked them out as if she were taking an apple from its branch, leaving them with only the basest elements of their magic.
...
“As wonderful as it is to see you, Feyre, darling,” Rhysand said, sprawled on the bed, his head propped up by a hand, “do I want to know why you’re digging through my fireplace?”
(…)
“Is this clean enough for you?”
“Why were there lentils in my fireplace to begin with?”
I gave him a flat look.
...
A Court of Mist and Fury
2020.
Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt fogtam neki az első résznek. Ideje volt hát a második résszel folytatni. Ez a rész jobban tetszett, leszámítva a sok szenvedést, és melankóliát.
Tamlinban nagyot csalódtam, bár nem is volt igazán a szívem csücske. (Az a szomorú, hogy ilyen birtoklási vággyal rendelkező és a szeretetükkel megfojtó és mindentől óvó emberek a valóságban is vannak) Lucien az előző részben is szimpatikus volt, de ő is vesztett kicsit a népszerűségi indexéből. – nem segített Feyre-nek, bár nem mert nem akart, hanem mert Tamlin mégiscsak az ő parancsolója. Bár ez nem mentség. Szerintem.
A történet három hónappal az első könyv cselekményei után játszódik. Feyre próbálja megszokni új adottságait, és próbál megfelelni az elvárásoknak. Belül viszont őrlődik, rémálmok gyötrik, amelyet Amarantha tett vele a múltban, és ez csak egyre rosszabbodik.
Rhysról semmi hír, egészen addig, amíg a lány már olyan kétségbeesetten akar kiszabadulni, hogy a közös kötelékükön vagy „csatornájukon” – ami az alku révén jött létre – kvázi egy segélykiáltást nem hall, így az esküvői ceremónia kellős közepén megjelenik, felkavarva ezzel az amúgy is feszült közeget. A belépő elég drámaira sikeredett, ez nagyon tetszett. :D
Szóval kezdetét veszi az alku, miszerint minden hónapban egy hetet kell eltöltenie a Night Courtben.
Feyre megismeri Rhys másik oldalát, és látva az emberei szeretetét/tiszteletét, rájön, hogy félreismerte őt. Vakon hitt másoknak, hogy ő nem lehet jó, mert Amarantha ágyasa volt, meg hogy milyen múlttal rendelkezik…
Egyik alkalommal végleg elege lesz, és Rhys-ék kimenekiítik Tamlinéktól a bezárt és magára hagyott lányt.
Tetszett, hogy Rhys megtanította olvasni – micsoda példamondatokat írt! XD
“Copy these sentences,” he drawled from across the table, handing me a piece of paper. I looked at them and read perfectly: “ Rhysand is a spectacular person.
Rhysand is the center of my world.
Rhysand is the best lover a female can ever dream of. ”
– és segített neki edzeni, erősíteni mind a mentális és mind a fizikai pajzsát, valamint megismerni a különböző udvaroktól kapott képességeit.
Néhány kedvenc rész: - amikor ugratták egymást, vicces leveleket váltottak egymással
- amikor Rhys mesélt a mate dologról *-*
- hm, a kunyhós jelenet, mikor minden csupa festék és… ;-)
Nagyon megszerettem a Cassian, Azriel,(aki Shadowsinger) Mor és Amren alkotta Rhys belső körét *-*
Számtalan bevetésen és kalandban vesznek részt együtt.
Feyre testvéreivel most is találkozhatunk, és nem sok minden változott a tündérekhez való hozzáállásukon, főleg Nesta az, aki nagyon tenyérbemászó jelenség, Elain sokkal szerethetőbb karakter. *-* Az apjuk távol volt üzleti úton, nem is jelent meg.
Aztán a vége felé volt pár igen meghatározó cselekmény, ami miatt Feyre nagy áldozatot hozott. De Tamlin bolond, ha azt hiszi, hogy Feyre ugyanaz a törékeny lány, akit megismert annó. Talán Lucien sejthet valamit. A következő részből kiderül!
As if he knew that they had let a fox into a chicken coop—and he could do nothing.
Idézetek:
But there he was. Rhysand, High Lord of the Night Court, now stood beside me, darkness leaking from him like ink in water. He angled his head, his blue-black hair shifting with the movement. Those violet eyes sparkled in the golden faelight as they fixed on Tamlin, as he held up a hand to where Tamlin and Lucien and their sentries had their swords half-drawn, sizing up how to get me out of the way, how to bring him down.
...
One heartbeat, I was staring after him—the next, I had my shoe in a hand. I hurled it at him with all my strength. All my considerable, immortal strength. I barely saw my silk slipper as it flew through the air, fast as a shooting star, so fast that even a High Lord couldn’t detect it as it neared— And slammed into his head.
...
"Think of the bargain’s bond as a bridge between us—and at either end is a door to our respective minds. A shield. My innate talents allow me to slip through the mental shields of anyone I wish, with or without that bridge—unless they’re very, very strong, or have trained extensively to keep those shields tight."
...
“The darkness—is that … part of the power you gave me?” “One would assume so.” I drained the rest of the mug. “No wings?” “If you inherited some of Tamlin’s shape-shifting, perhaps you can make wings of your own.”
“And the other High Lords? Ice—that’s Winter. That shield I once made of hardened wind—who did that come from? What might the others have given me? Is—is winnowing tied to any one of you in particular?” He considered. “Wind? The Day Court, likely. And winnowing—it’s not confined to any court.
...
“Nesta is a delight, by the way.” “She’s … her own creature,” I said. It was perhaps the kindest thing I could say about her. “It’s been a few centuries since someone got under Cassian’s skin that easily. Too bad they’re both inclined to kill the other.”
...
(...) power I’d stolen: about Beron, the cruel and vain High Lord of the Autumn Court; about Kallias, the quiet and cunning High Lord of Winter; about Helion Spell-Cleaver, the High Lord of Day, whose one thousand libraries had been personally looted by Amarantha, and whose clever people excelled at spell work and archived the knowledge of Prythian.
...
(...) in the Hewn City, the day her father declared she was to be sold in marriage to Eris, eldest son of the High Lord of the Autumn Court.” Lucien’s brother. “Eris had a reputation for cruelty, and Mor … begged me not to let it happen. For all her power, all her wildness, she had no voice, no rights with those people. And my father didn’t particularly care if his cousins used their offspring as breeding stock.”
...
OFF, de pontosan ennél az idézetnél leejtettem a kindle-ömet a kezemből XD Hajnali 1-2 körül...
"And I knew that one word from me, and he’d go flying off into the crisp night."
/Tudtam, csak egy szavamba került volna, és elrepült volna a hűvös éjszakába./ lol, esetemben lerepült az éjszaka leple alatt XD
...
I just … moved. I started speaking without knowing what I was saying, only that you were there, and I was touching you, and … ” He loosed a shuddering breath. There you are. I’ve been looking for you. His first words to me—not a lie at all, not a threat to keep those faeries away.
...
I stopped before him, staring down. And I said, “You love me?” Rhys nodded. And I wondered if love was too weak a word for what he felt, what he’d done for me. For what I felt for him. I set the bowl down before him. “Then eat.”
...
And so Tamlin unwittingly led the High Lady of the Night Court into the heart of his territory.
..
A Court of Wings and Ruin
Nah, el sem hiszem, hogy befejeztem a 3. kötetet is. Jó lassan haladtam vele, meg nem is mindig tartotta fent az érdeklődésem. Meg lehet, hogy meleg idő miatt is kevésbé volt hozzá türelmem. Bezzeg a vége felé már nem tudtam másra gondolni, csak hogy túl kevés oldal maradt hátra, és túl sok a bennem felmerülő kérdés…
De ettől függetlenül szerettem ezt a részt is.
A harmadik rész ott folytatódik, ahol a második véget ért. Feyre visszamegy Tamlin udvarába, hogy kémkedjen, és bár jól játssza a szerepét, Lucien átlát rajta :D hetek telnek el, mire vissza tud térni saját udvarába. És Lucian vele ment *-* Mondjuk ez várható is volt.
Elain és Nesta jó nagy kihívás elé néz, ugyanis a cauldron által fae lett belőlük...
Az udvarok urai összegyűlnek, hogy megoldást találjanak a Hybern elleni támadás visszaverésére. Izgalmas volt megismerni más udvarok karaktereit is. És ahogy láttam pár fanartot, mindenki szívdöglesztően néz ki. nem is vártam mást :D
A végén elérkeztünk a nagy csatához, ahol a Weaver, a Carver, és a Bryaxis is jelen volt, na ez epic jelenet volt!
Persze mindenkiért aggódhattam, mint mindig…
Feyre meg ment a saját feje után, Rhys meg nagyon megszelídült mellette. Ami persze nem feltétlen baj, csak valahogy már nem az a félelmet parancsoló Nagy Úr, mint akit megismertünk.
Nesta nagy jellemfejlődésen ment át, bár a rideg burkot még mindig nem vetkőzte le magáról. Viszont már szimpatikusabb, mint korábban. Kíváncsian várom, mi lesz vele és Cassian-nal *-*
Azriel és Cassian nagyon nagy arcok, nagyon szeretem őket ^_^
Érdekes gondolatom támadt: vajon Az és Elain között lesz majd valami? Mert bár Lucien a társa a leányzónak, nem igen láttam túl nagy előrelépést ez ügyben. Gondolom, majd meglátjuk a későbbiek folyamán?
Morrigan karakterét is megkedveltem, és végül megtudjuk, miért is nem adja be a derekát Aznak, amikor ő már 500 éve! ostromolja... És még a mai napig fél attól, hogy mások mit szólnának a titkához. *Sóhaj* azért remélem, egyszer eljön az a világ, amikor érvénybe lép az a mondás, hogy love is love ❤ Mert a boldogság mindenkinek ugyanúgy jár!
Amren nekem megmaradt semleges karakternek, a végén azt hittem, hogy már nem látjuk viszont.
Tamlin Tamlin Tamlin. Jó lenne belelátni a fejedbe, hogy mi zajlott le benned. Mert így kívülállók szemszögéből nézve egy rossz karakternek lett beállítva, és hát valakinek el kell játszania a rossz fiú szerepét is, nem igaz? Bár továbbra sem kedvenc, azért nagyot nőtt a szememben. Főleg, a végén, mikor megszánta Feyre-t és segített neki. Viszont soha nem került rá sor, hogy ők ketten leüljenek, és elbeszélgessenek az érzéseikről, hogy elássák a csatabárdot…
Összegezve a trilógiát, nekem nagyon tetszett SJM világa, nagyon szívesen látnám viszont filmen, vagy sorozatban *-*
Idézetek:
Hybern. Jurian had been reborn through the Cauldron using the hideous remnants of him that Amarantha had hoarded as trophies for five hundred years, his soul trapped and aware within his own magically preserved eye.
..
“Here’s the first rule of this visit,” I said to Jurian over my shoulder as I headed for the dining room, where lunch awaited. “Don’t threaten me in my own home.”
...
I’d even gone so far as to test him by asking what was wrong—to which he’d only replied that he had a headache. Lucien had just patted him on the shoulder and promised to look after me. I’d nearly laughed at the words.
...
“Feyre.” Lucien’s voice was a hoarse rasp. I merely wiped my two knives on Dagdan’s back before going to reclaim my fallen pack. “You’re going back. To the Night Court.” I shouldered my heavy pack and finally looked at him. “Yes.” His tan face had paled. But he surveyed Ianthe, the two dead royals. “I’m going with you.”
...
That’s what the Ouroboros shows all who look into it: who they are, every despicable and unholy inch. Some gaze upon it and don’t even realize that the horror they’re seeing is them—even as the terror of it drives them mad.
...
“Go! ” he barked at her. “I can’t,” she breathed, voice breaking. “I can’t.” The same words Rhys had given him. Cassian grunted in pain, but lifted his bloodied hands—to cup her face. “I have no regrets in my life, but this.” His voice shook with every word. “That we did not have time. That I did not have time with you, Nesta.” She didn’t stop him as he leaned up and kissed her—lightly. As much as he could manage. Cassian said softly, brushing away the tear that streaked down her face, “I will find you again in the next world—the next life. And we will have that time. I promise.”
Pár szuper artwork az ACOTAR világából:
Art by Salome Totladze aka Morgana0anagorm
art by Taratjah
Megjegyzések
Megjegyzés küldése