It's a rainy day...

Mielőtt kiköltöztünk Londonba,  olyan rémképek lebegtek lelki szemeim előtt, hogy éjjel-nappal esni fog, gumicsizmát és citromsárga esőkabátot kell majd minden nap magamra öltenem, ha ki akarok mozdulni. (Ráadásul nem volt, és máig sincs gumicsizmám...) Ezzel szemben egy kellemes őszies idő fogadott, ahol nem hogy esernyőre nem volt szükségem, de még az átmeneti kabátomra is csak alig, pedig már októbert írtunk! Bizony! Néhány hónap leforgása alatt is csak elvétve esett párszor, de egyik sem volt számottevő. Talán egy alkalommal éreztem azt, hogy rám szakad az ég... DE akkor nagyon. Percek alatt csurom vizes lettem. Pont metrósztrájk volt, így kénytelen voltam busszal menni munkába. Ez pedig korábban kelést és egy átszállást jelentett. Odafele nem is volt gond, mert bár előző este azért megnéztem a google maps-en, hogy hol kell átszállni, meg melyik megállóba kell menni, megkönnyebbülés volt számomra, hogy találkoztam két akkori munkatársammal, akik egyébként is mindig busszal mentek dolgozni, így mondhatni ők navigáltak odafelé. Na igen, de visszafelé már minden máshogy alakult:

Mentünk a tél felé, így már öt órakor sötét volt, szakadt az eső és a busz ablakából semmit sem láttam. A kijelzőn is alig volt kivehető, hogy melyik megállónál vagyunk. De végül a szerintem jónak vélt megállónál leszálltam, hogy átszálljak a másik buszra, amire mindennél jobban vágytam, mert egy igen fárasztó nap állt mögöttem és a pihe-puha ágyikóm után epekedtem. De mint ahogy az lenni szokott, teljesen másik irányba indultam el,(igazi őstehetség vagyok e téren) és az alatt a néhány perc alatt kb. leszakadt az ég, és csurom vizes lettem... Remek, nem elég, hogy fáradt voltam, kerestem a hazavezető utat, de hogy még el is áztam?! Na, az már túl sok volt egyszerre. Nagyjából fél óra bolyongás után, miután rávettem magam, hogy kérjek útbaigazítást, sikerült megtalálnom az ominózus megállót és pár perc elteltével megérkezett a piros emeletes busz, amely azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy hazavisz, persze nem házig :D Öreg hiba, mert ilyen csúf időben nem lenne szabad senkinek se gyalog közlekednie. Szóval minden jó, ha a vége jó. 

Azért írok most erről, mert újabban igen esősek a napok. Ez az igazi londoni idő! Már azt hittem, hogy csak mendemonda. A régi esernyőm csütörtököt mondott, szomorú szívvel, de meg kellett válnom tőle, mert már nem volt használható állapotban. Ma vettem egy másikat, igaz ez nem kék színű, mint előde, hanem egyszerűen fekete. Semmi csicsa , de célnak megfelel. Középkategóriás, nem gagyi, mert sokra mennék egy akármilyenmintás de vacak kivitelezésűvel az esős-szeles időben.