Holly Black - The Wicked King értékelés

Zseniális volt, pont mint az első része! Imádtam nagyon.*-* Teli volt izgalmakkal, és cselszövésekkel, trükközésekkel. Jude marionett bábúként irányítja Cardant, de időnként mintha fordítva lett volna. Cardan most sem hazudtolta meg magát, elvégre tündér. meg ha valaki egyszer rákap a hatalom ízére, nos, akkor nehéz nem kihasználni azt. (Jude és Cardan megegyezett, hogy egy év és egy nap, amíg tart ez a „szövetség”. )

Így legalább addig biztonságban tudhatja kisöccsét, Oak-ot az emberek világában. Rá Vivi, a nővére vigyáz, és barátnője, Heather, akinek semmi fogalma sincs Viviék világáról…

A második rész egyik eseménye:

Taryn készült a Locke-val való esküvőjére. Érthető módon megromlott a kapcsolata Jude-dal. Amennyire kedveltem a rókaképűt az első rész elején, annyira lett ellenszenves ebben a részben.

Az esküvőre Viviék is hivatalosak, így Jude igyekszik megtenni minden óvintézkedést. De az, hogy Vivi így nem vette komolyan, hogy az emberekre koránt sem felhőtlen élmény a tündérek között lenni, az borzalmas volt… azt hittem, érettebben fog viselkedni, elvégre ő a legidősebb.

Jude kap egy fülest Nicasiatól, miszerint valaki elárulta, akiben bízott. Tehát már megint igaz a mondás, hogy senki sem az, akinek látszik.

Bár enélkül az információ nélkül sincs egy perc nyugta sem. Ráadásul nem tudja kibogozni, hogyan is érez Cardan iránt. Meg szerintem mi sem fejtettük meg igazán. Hú, pedig hogy forrt körülöttük a levegő! 

Aztán felpörögnek az események, és Jude-ot elrabolják…egészen a tenger fenekéig sodorja a tündérek ellensége, a vízi tündérek? birodalmába. 

Balekin, Cardan testvére mindennél jobban vágyik a koronára, és az evvel járó hatalomra, még attól sem riad vissza, hogy alkut kössön a vízi tündérek királynőjével. 

Cardan pedig döntés elé kerül: vajon vissza akarja-e kapni Jude-ot? Madocot sem kell félteni, amint lenne rá lehetősége, nem habozna lecsapni a koronára...

De a vége, az valami egészen váratlan volt. Erre megmondom őszintén, nem számítottam. Át lettünk verve, de nagyon!

Szerencsére megvan az utolsó rész is, így nem kell tűkön ülnöm. :)

Alább S P O I L E R - es idézetek!!!

.

.

.

.

.

It’s been five months since I forced Cardan onto the throne of Elfhame as my puppet king, five months since I betrayed my family, since my sister carried my little brother to the mortal realm and away from the crown that he might have worn, since I crossed swords with Madoc.

...

“For a moment,” he says, “I wondered if it wasn’t you shooting bolts at me.” I make a face at him. “And what made you decide it wasn’t?” He grins up at me. “They missed.” 

...

“Kiss me again,” he says, drunk and foolish. “Kiss me until I am sick of it.”

...

“I hate you,” I whisper before he can speak. He tilts my face to his. “Say it again,” he says as the imps comb my hair and place the ugly, stinking crown on my head. His voice is low. The words are for me alone.

...

“I thought you were leaving,” he snaps. “And I thought the Queen of Mirth was welcome wheresoever she goes,” I hiss back. “Assemble the Living Council in my rooms in the palace,” he tells me, voice cold and remote and royal. “I will join you as soon as I can get away.” I nod and am halfway through the crowd when I realize two things: One, he gave me an order; and two, I obeyed it.

...

I hate seeing him with Nicasia. I hate the thought of his touching her. I hate that this is my plan, that I have no one to be angry with but myself. I am an idiot.

...

It occurs to me that maybe desire isn’t something overindulging helps. Maybe it is not unlike mithridatism; maybe I took a killing dose when I should have been poisoning myself slowly, one kiss at a time.

...

“Did you do that to yourself?” That snaps me out of my daze for a moment. “Yes, I shot myself with an arrow.” 

...

Someone you trust has already betrayed you. “I served Prince Dain,” the Ghost says. “Not you.” I begin to speak, when there is a rustle behind me. Then pain in the back of my skull and nothing more.

...

“I will have her,” he says, sounding both possessive and contemptuous at once. “And my brother will be your ambassador. It shall all be as we agreed.” He nods toward two knights, who wade out to where I am sitting and help me down, help me to walk. 

...

“When the Undersea sent word it had you, well, the High King and Madoc blamed each other. I wasn’t sure what was going to happen. Every morning, I went to the edge of the water and looked down, hoping I could see you. I asked all the mermaids if they could tell me if you were okay, but no one would.”

...

But for whatever reason he brought me back, I need to warn him about the Ghost, about Grimsen and the crown, about Balekin’s plan to make me into his murderer.

...

“I can’t be glamoured,” I admit. “It’s part of a bargain I made with Prince Dain, in exchange for my service as a spy.” The Roach’s eyebrows go up. Cardan gives me a sharp look, as though sure that anything to do with Dain can’t be good. Or perhaps he’s just surprised that I have yet another

...

“Marry me,” he says. “Become the Queen of Elfhame.” 

...

Mortal girls do not become queens of Faerieland. 

...

“I, Cardan, son of Eldred, High King of Elfhame, take you, Jude Duarte, mortal ward of Madoc, to be my bride and my queen. Let us be wed until we wish for it to be otherwise and the crown has passed from our hands.”

...

“I, Jude Duarte, take Cardan, High King of Elfhame, to be my husband. Let us be wed until we don’t want to be and the crown has passed from our hands.”

...

I have become the Queen of Faerie.

...

“Well, wife,” he says to me, a chill in his voice. “It seems you have kept at least one secret from your dowry.

...