4 éve házasok :)

🔔Egy kis szösszenetet hoztam a házassági évfordulónk alkalmából💒  ^_^

A nagy nap

Éveket vártam arra, hogy eljöjjön a nagy nap, de megérte. Egyik alkalommal nyáron, amikor szabadságon voltunk párommal, hazautaztunk néhány napra, és bementünk a polgármesteri hivatalba időpontot kérni. Kaptunk is még arra az évre, egész pontosan augusztus 22-ére. Napok teltek el, mire felfogtam, hogy férjhez fogok menni! Kilenc év jegyesség után azért ez nagy lépés. Már mindenki várta, mikor szánjuk rá magunkat. Eddig nem is ábrándoztam soha az esküvőnkről, se arról, milyen lesz a ruhám, vagy, hogy lesz-e nagy felhajtás. Csak viseltem az eljegyzési gyűrűt, mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga. Aztán ahogy teltek a napok, egyre izgatottabb, és lelkesebb lettem, ráadásul nem volt túl sok időnk mindent leszervezni. Talán másfél-két hónap. 

De egy egyszerű polgári esküvőhöz, egy családi ebédhez és egy baráti összejövetelhez azért nem kellett olyan nagy erőfeszítést tennünk. Ebben sokban közrejátszott szüleink és barátaink segítsége is, mert valljuk be, nem volt könnyű Budapestről intézni a dolgokat, ha az ember lánya vidéken tervezi kimondani az igent. Mert az volt minden vágyam, hogy szülővárosomban élhessem meg életünk egyik legszebb napját. 

Első teendők között a vendégek összeírása következett, ahol az én listám toronymagasan vezetett a pároméval szemben, pedig tényleg csak azt a pár barátot és rokont írtam fel, akiket szerettem volna ott tudni velünk a nagy napon. Nem volt végül vészes a létszám, már a megbeszélésen tudtuk, hogy elég lesz nekünk a kisterem a polgármesteri hivatalban. 

Miután megvolt a vendéglista, a meghívók tervezése következett. Szerencsére az internet világában könnyen boldogul az ember lánya, főleg, ha nem szeretne sok pénzt költeni az egyes kiadásokra. Végül összeállt a meghívó szövege, megtaláltam a megfelelő idézetet, a megfelelő sablont, - persze nem volt egyszerű, készítettem legalább öt variációt - így mehettem kinyomtattatni, természetesen hozzáillő papírra, ami krémszínű volt. Imádtam a meghívónkat nézegetni, olyan jól eső érzés fogott el, hogy madarat lehetett volna fogatni velem, amikor testet – jelen esetben papírt- öltött az adathordozón tárolt fájl. 

Végül megcímeztem a borítékokat és feladtam őket. Úgy éreztem magam, mint egy romantikus film főszereplője, aki harminc centiméterrel a föld felett jár, de volt is rá okom: Férjhez fogok menni! Azért jó esetben csak egyszer fordul elő ilyen alkalom… 

Minden héten egyre közelebb kerültünk a nagy naphoz, de ezzel párhuzamosan a teendők száma is csökkent: megtaláltam a ruhát, a hozzávaló boleróval, sikerült egy nem túl magas, de azért nagyon is csinos cipőt venni, amelyet elsőre kihívás volt viselni, de minden egyes nap, negyed órákra felvettem és otthon kopogtam bennük, amíg egyedül voltam otthon napközben. Pár hét elteltével már egészen megbarátkoztam a masnis-csipkés társammal, és a lábaim is megbékéltek a ténnyel, hogy ebben kell elvinniük engem a házasságkötő terembe. 

Megnéztem néhány hajas videót is, és a nyoszolyólányommal,- merthogy nekem volt ilyen is- telefonon tartottuk a kapcsolatot. Tippeket, tanácsokat adott, szervezgette a dolgokat vidéken, amíg én a fővárosban számoltam visszafelé a napokat. 

Aznap még arra is rávettek minket, hogy hadd dudálhassanak a vendégek az autóikban. Pedig nagyon kis egyszerű esküvőt terveztünk, és nem volt tervben a nagy feltűnősködés XD 

Amikor párom odaért a házunkhoz, majdnem elsírtam magam, de barátosném mondta, hogy nem sírunk! Ugyanis pont előtte lettek kész a sminkemmel. De úgy meghatódtam! És a családom is olyan csinosan volt felöltözve! 

A polgári esküvőn azért sikerült elejtenem a gyűrűt, de párom gyorsan kapcsolt, és mire a vendégek felfoghatták volna, mi is történt, ismét kezemben volt a gyűrű. Roppant mód ideges voltam, pedig minden flottul ment. :) Viszont utána megkönnyebbültem. :)

Ilyen helyes kis köszönet ajándékokat gyártottam a vendégeknek:

Egyébként ez zsugorka (zsugorfólia) technika :)

Ennek pont ma van négy éve! *_* Hogy szalad az idő! 💑💋💖