S. J. Watson Mielőtt ​elalszom értékelés

Ezt a könyvet azért választottam, mert feljelentkeztem egy kihívásra, ahol a molytesó* egyik olvasmányát kellett elolvasni. 

Christine amnéziában szenved. Minden egyes nap újra meg kell ismernie az élettörténetét, hogy ki ő, ki a férje, mi történt vele a múltban. Egy szörnyű autóbalesetben vesztette el az emlékezőképességét.

Szörnyű érzés lehet felébredni, és azt sem tudni, ki vagy, hol vagy. :-( Ráadásul két évtized veszett oda. 

A férje, Ben ápolja már őt régóta. A fürdőben fotók, a konyhában jegyzetek, ami próbálja azt igazolni, hogy ő bizony idetartozik. De ha minden „rendben”, miért nem akarja Ben, hogy orvosok megvizsgálják? És miért van csend az egykori legjobb barátnője körül?

Egyik reggel Dr. Nash elmagyarázza neki, hogy ő segíteni szeretne rajta, de a férje nem egyezett bele, most mégis itt van, titokban, és ad egy mobilt a nőnek, hogy minden reggel felhívja, amiben elmondja, hogy ő az orvosa. A javaslatára elkezd naplót írni, amit persze gondosan elrejt, és csak ő és a doki tudja, hova rejtett. 

Amint elalszik, minden, amit aznap megtudott, elfelejt. De hála a dokinak, és a naplójának, egyre több mindenre derül fény. Még ha a naplóban leírtakra nem is emlékszik, de elképzelni azért eltudja. Ráadásul kezd összezavarodni, már nem tudja, mi a valóság, és mi a képzelet szüleménye… 

Bár a thriller műfaja egyáltalán nem az én világom, azt hiszem, sikerült kilépnem egy kicsit a komfort zónámból. 

Izgalmas történet volt, miatta fent maradtam hajnalig, mert tudni akartam az igazságot. 

Viszont picit ijesztőbbre számítottam. De azért jó volt.

A könyvből 2014-ben készült film is, Amnézia címmel. Nicole Kidman és Colin Firth főszereplésével.

*molytesós kihívás: egy moly, aki aznap regisztrált a molyra, mint én. És az olvasmánylistájából kiválasztani egy könyvet, majd elolvasni.

UPDATE:

Filmes értékelésem, spoileres!

Na igen. Miután a könyvet már elolvastam, többet vártam volna a filmtől. Pl. miért nem sima naplóba vezette Christine a mindennapokat? 

Valahogy nem éreztem kerek egésznek a történetet. Volt még néhány kisebb-nagyobb eltérés, pl. a találka helyszín Claire barátnőjével a könyvben Alexandra Palace, itt Greenwich, mások a dátumok, nem esett szó a könyvről, amit írt, a gyerekét, Adamet kisfiúnak írják le, és nem felnőttként esett el a háborúban. 

Nash is idősebb volt itt, ami mondjuk nem akkora baj. A fotós kihelyezés az stimmelt, a konyhai jegyzetekkel egyetemben. 

Nicole Kidman viszont jól játszott nagyon. Végig érezhető volt a feszültség, a karakterének a kiszolgáltatottságtól való félelme, a vágy, hogy emlékezzen. 

Colin Firtról valahogy nem igen tudtam elhinni, hogy ő a rossz fiú. :D Próbált nagyon csík szemmel, kimérten viselkedni azért. 

Ja, konkrétan szétröhögtem magam, amikor azt mondja Dr. Nashnak, hogy

 – Dr. Nash? 

 – Segíthetek? 

– Ben Lucas vagyok. (...) Hagyja békén a feleségemet, b@szki!

 :D :D :D 

Ami még furcsa, hogy a valódi férj a négy év alatt egyszer sem volt kíváncsi Christine-re? meg az hol létezik, hogy hamis papírokkal és műmosollyal kikérem a beteget az otthonból?! :-O 

Adamet, Christine fiát Dean-Charles Chapman játszotta, aki szerintem a legszimpatikusabb GoT karaktert játszotta, már ami a Lannister uralkodókat illeti. -> Tommen Baratheon.

Izgultam, itt mi lesz a vége, nagyjából azt a befejezést kaptam, amire vártam. (Bár azt hittem, hosszabb lesz a film, kicsit rövidnek éreztem)