Amy Lamont - A Christmas Duet - értékelés
Ez a könyv két karácsonyi történetet tartalmaz. Az egyik a
Joyfully Yours, vagyis Örömmel a tiéd, amelyben Faith Leary, a lázadó zenész lány hazafelé menet bemegy a boltba, hogy vegyen a hálaadási vacsorához pár dolgot, de a pénztárnál derül ki, hogy nincs nála annyi pénz... (nincs "igazi" munkája, abból él, hogy kutyákat sétáltat, zenélget a bandájával) mivel ünnepek előtt vannak, a bolt tele van vásárlókkal, és beáll a sor Faith mögött, a pénztáros se az együttérzéséről híres, így ekkor egy helyes férfi kiegészíti a hiányzó összeget, mert így van rá esély, hogy mindenki hazaérjen hálaadás előtt. És a lánynak azonnal megakad a szeme a férfin, egészen addig, míg nem rájön, hogy ő valójában egy pap... de már késő: kölcsönös vonzalom bontakozik ki kettejük között... Ha nem lenne pap, ő maga lenne a tökély Faith számára.
Anyja, mint eddig minden alkalommal, most is vacsoravendéget vár ( mindig más vallású papot) és Faith még éppen betoppan a házba. Nagy meglepetésére, pont az a pap a vendégük, akivel korábban összefutott a szupermarketben... Közben anyja bemutatja Faithnek és öccsének, Franknak a vacsoravendéget, Michael Flannery atyát, és mindkettőjüknek eláll a szava. Természetesen Maddie, Faith nővére sem tétlenkedik, azonnal lecsap Michaelre, és flörtölni kezd vele...A húga értetlenül áll nővére cselekedete előtt, de később Maddie közli vele, hogy ő nem olyan pap, aki nem házasodhat, vagyis nem katolikus. Ez egy könnyed, humorral és romantikával átszőtt történet.
Idézetek:
"Before she could get too deep into introspection, she caught sight of Michael across the room. When their eyes met, his polite smile turned to one filled with something slightly more intimate. She couldn't be wrong, could she? He must feel the attraction."
...
„What did you think it would be?” Michael asked her, his eyes intently sweeping her face. Faith felt like they were the only two people in the room at that moment. It was like something out of a fairytale. Their eyes meeting across the room, making their way to one another. Could this man really be interested in her? Everything in her screamed yes, except for one niggling thought teasing at the back of her mind. That thought told her she wasn't good enough for someone as good as Michael. He was better suited to someone else. Someone better. Someone like…her sister."
...
“So you’re saying you might be able to become interested in a priest?” Michael full out grinned now. “I don’t think I need to become interested. I think I’m already there.”
...
“So, if I asked you what you were doing on Friday night, you might agree to go out with me? “Miss Leary, are you asking me out on a date?” “Absolutely, Father Michael.”
...
“There was nothing priestly about that kiss,” she accused him. “I wasn’t always a priest,” he said, her favorite mischievous grin making an appearance.
...
* * *
A második történet a Please Have Snow, vagyis Kérlek, essen a hó, amelyben Lily Barton, a pultos lány egy karácsonyi partin megismerkedik a híres rock sztárral, Will Canterrel, és azonnal egymásba habarodnak.
*-* A zenész még aznap este hazakíséri a lányt, és bár a lány azt hiszi, ez csak egy egy éjszakás kaland lesz, a fiú biztosítja róla, hogy többet szeretne. A probléma viszont az, hogy Will mindössze csak egy hónapot marad ebben a városban, utána menniük kell tovább a Sliding Violet nevű bandájával... De addigra már odaköltözött a lányhoz, és minden tökéletesen klappolt.
A lány minden vágya, hogy megvehesse álmai lakását, amire évekig spórolt. A fiú támogatja is ebben, ám közben ez a rémálma is. Választani a világjárás és az elköteleződés között. (Avval nem is lenne baj, ha Lilyt- magával tudná vinni mindenhová)
Idézetek:
“Fine. He rattled me. He’s hot. He’s got sex appeal practically seeping out of his pores. The whole time he was standing here all I could think about was stripping off his shirt and licking him all over. Happy now?”
The only warning I had was Maggie’s eyes slowly growing wider and wider before a voice came from behind me.
“Happy doesn’t even begin to cover it, sweetheart.” I whirled around, forgetting my ridiculous shoes and almost face planting behind the bar. But that didn’t happen. Because Will jackknifed over the bar and snatched me up in his arms. Before I could blink, I found myself cradled bridal-style in Will’s arms, his face close to mine.
“You okay?” he asked, his dreamy, dark eyes searching mine. I opened my mouth to speak, but no words came out."
...
“I could kiss you,” I whispered and then promptly slapped the hand not hooked around his neck over my mouth. I totally didn’t mean to say that out loud."
...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése