Értékelés | Cassandra Clare: Chain of Thorns
VIGYÁZAT, alább S P O I L E R E S értékelés olvasható, csak akkor olvass tovább, ha nem zavar, ha idő előtt tudsz meg dolgokat a COT könyvvel kapcsolatban!
,
,
,
A már jól összeolajozott Tatiana-Belial páros most sem hagy sok nyugalmat az árnyvadászoknak, úgy és ott tesznek nekik keresztbe, ahol csak tudnak... Egyszerűen már túl sok volt.
Lucie sikeresen visszahozta Jesse-t a halál torkából, bár jól kimerítette vele magát. Mondjuk ez érthető, hisz nem egy kiló kenyérért ment le a boltba... :D Malcolmnál lábadoznak, de nem sokáig, mert Will, Magnus és James úton vannak Lucie-ért. Malcolm nagyon szeretné, ha hasonló módon hozná vissza Annabelt, mint ahogyan Jesse-t. De ez sok dologból kifolyólag esélytelen. De nyilván nem egyszerű ezt elmagyarázni egy gyászoló embernek Warlocknak.
Közben Cordelia és Matthew Párizs utcáit és kávézóit járja, egyelőre maguk mögött hagyták a gondjaikat, (azt, hogy ő Lilith paladinja, és amit hitt, hogy látott, amikor Grace meglátogatta a házukban Jamest... valamint Matthew alkoholizmusát) és erre Párizs a legjobb hely. Valahol megértettem mindkettőt, de szerintem nem volt szükség arra, hogy ezek ketten egymásba gabalyodjanak.
Nem volt sok érdekes az Ari - Anna szálon, de legalább a sarkára állt Ari, és eljött otthonról. No meg kiderült, hogy a nevelőapja sakkban tartotta Charles Fairchildot...aki ennek következtében beárulta Tessát a Klávénál, miszerint Belial az apja... omg. Ez övön aluli húzás volt!
Alastair is nagyon nagy jellemfejlődésen ment át, szépen lassan leomlottak a maga köré emelt falai. Észre sem vette, és szép lassan befogadták a Merry Thieves tagjai. Örülök, hogy Thomas-szal kezdett megoldódni a kettejük helyzete ^_^
Grace iszonyat sokat fejlődött. Végre sikerült neki kitörnie Tatiana karmai közül, és önként vonult be a nématestvérekhez. Mindent bevallott nekik. A lány meglepetésére Christopher többször is meglátogatja őt, és barátság alakul ki közöttük. Cukik voltak nagyon! És mindketten rajongtak a tudományokért *-* Úgy szurkoltam nekik, hogy legyenek egy pár!
Indokolatlan volt Christopher halála, és ezért vontam le azt az egy csillagot. Nyilván nehéz dolog lehet íróként kiválasztani az(oka)t a karakter(eke)t, akiktől búcsút kell mondani így vagy úgy, de szerintem ő érdemelte meg legkevésbé :((((
A végéről nagyon hiányoltam egy epilógust, ahol mondjuk ugrunk pár évet előre, és megnéznénk, hogy kivel mi történt. Valamint egy helyesen összerakott családfát is szívesen megnéznék. Mint ismeretes, a régi official családfa az szándékosan tartalmazott félrevezető és hamis adatokat. De most már igazán kaphatnánk egy frissített változatot! *-*
Az első kiadásban helyet kapott a könyv végén az Aught but Death, ami egy bónusz történet Cordelia és Lucie parabatai szertartásáról. /1904 áprilisa./
Kedvenc jelenetek:
S P O I L E R E S!!!
❤ Amikor Lucie és Jesse megcsókolják egymást, de távol kell tartaniuk magukat egymástól, ezért Jesse egy piszkavasat vesz a kezébe, hogy azzal motiválja magát a távolság betartására :D
“Lucie.” He took a shuddering breath, kissed her cheek, and stepped back. “I promise you,” he said, “I would have a difficult time stopping there. Which means I am going to now pick up a poker and respectably tend to the fire.”
“And if I try to kiss you again, you’ll hit me with the poker?” She smiled.
“Not at all. I will do the gentlemanly thing, and hit myself with the poker, and you can explain the resultant carnage to Malcolm when he returns.”
❤ Amikor Christopher arra kéri Thomast, hogy írjon valakinek egy fire message-t. :D Zseniális!!!
Dear Alastair,/Kedves Alastair,
why are you so stupid/miért vagy ilyen hülye
I brush my teeth/fogat mosok
don’t tell anyone/ne mondd el senkinek
—Thomas/ Thomas
❤ Amikor Tessáéknál megjelenik a vezetékes telefon! 🕿
Will’s eyes lit up. “My goodness. We have a call.”
Tessa looked puzzled. “A call?”
“A call!” confirmed Will. “On the telephone. Bring it in, Bridget.” James had forgotten about this. A few months before, Will had had one of the new mundane “telephones” installed in the Institute, although James knew that Magnus had done quite a lot of fiddling with magic in order to get it to work. But now it could be used for Institutes to call between one another. James was fairly sure that mundane telephones were usually connected to something by a wire, which this one was not, but he hadn’t wanted to bring it up.
❤ amikor Edom kellős közepén volt Lucie és Cordelia, erre kiderül, hogy magával vitte az újabb kéziratát :D Mert az magától értetődő!
“I stopped writing The Beautiful Cordelia. I was too angry—”
“That’s all right—”
“No, you don’t understand.” Lucie pulled a small notebook out of her pack. “I started writing a new book. The Wicked Queen Cordelia.”
“And you brought it with you?” Cordelia was astonished. “To Edom?”
“Of course,” said Lucie. “You can’t just leave an unfinished manuscript behind. What if I had an idea?”
“Well,” said Cordelia. “I mean. Clearly.”
❤
“I will not despoil you on the staircase,” he said, “though Effie has the night off, and believe me, I want to.”
❤
Thomas glared at the fruit basket, and the fruit basket glared back.
❤
“Are you in love with James, then?”
“Well. We are married.”
“That’s not really an answer,” said Alastair. “I don’t really like James,” he added, “but on the other hand, I also don’t like Matthew very much. So you see, I am torn.”
❤
There was a rustle; it was James, his dark hair wildly untidy, coming toward them across the grass. He held a stack of charred paper in his hand. “I have just,” he said, by way of greeting, “received a seventh fire-message from my father.” He shuffled through the pages. “In this one, he says they are running late and they are ten minutes away. In this one, they are nine minutes away. In this one, they are eight minutes away. In this one…”
“They are seven minutes away?” Matthew guessed.
James shook his head. “No, in this one he wants to know if we have enough mustard.”
“What would he have done if we didn’t?” Cordelia wondered.
“The Angel only knows,” James said. “He certainly won’t be happy about all these ducks.”
❤
“I thought you were feeling optimistic.”
“It passed,” said Alastair.
❤
„Matthew, darling, you are the least ordinary person I know—besides myself—and that is part of what makes you happy. You are a peacock, not a duck.”
“I see you have inherited the Herondale hatred of ducks from your mother,” said Matthew, with the faintest of smiles.”
❤
“I am somewhat insulted,” Magnus said, “that you went to Malcolm Fade to seek his advice on what to do about Jesse, and did not come to me. Usually I am the warlock you annoy first, and I consider that a proud tradition.”
❤
“James, you don’t need to tell us what you know. But we will put it together, regardless.” He glanced at Will. “Well, I shall; I can’t promise anything for your father. He’s always been slow.”
“But I have never worn a Russian hat with fur earflaps,” said Will, “unlike some individuals currently present.”
“Mistakes have been made on all sides,” said Magnus. “James?”
“I do not own an earflap hat,” James said.
The two men glared at him.
❤
„I like to break rules,” Anna said. „Even ones I have set myself.”
❤
I told you it would work!” Will cried in Magnus’s direction. Magnus was busy magicking the unfastened baggage to the top of the steps, blue sparks darting like fireflies from his gloved fingertips.
“We should have done that on the way out!”
“You did not say it would work,” Magnus said. “You said, as I recall, ‘ By the Angel, he’s going to kill us all .’”
❤
Megjegyzések
Megjegyzés küldése