Róbert Katalin - Szelídíts meg! értékelés

Nagyon szerettem!!! <3 Imádtam az apró utalásokat a valódi Kishercegből, a neveket, (Róka, Kisherceg, Pilóta) A történetét is, egyszóval mindent. :) 

Jókat mosolyogtam Róka mindenféle pillantásain, és azok roppant gyors továbbfejlesztésein :-D Sajnáltam, hogy ilyen rossz családi helyzet alakult ki otthon, a tavalyi bulis kiruccanás végkimenetelével egyetemben. (Kész szerencse, hogy komolyabb dolog nem történt... Bár így is romokban volt sokáig a mi kis Rókánk. :-( ) Ami nagyon szimpatikus volt Regiben, hogy imád rajzolni, akárcsak én. :) És párocskám jóvoltából én is tudom, hogy nem tud csak egy kicsit játszani menni XD

Pont a legjobbkor lépett be az életébe Kisherceg, aki a lány szöges ellentéte. Maximalista, sportos, és jó tanuló, minden tanár álma. A lány osztályfőnöke rendelte mellé, hogy korrepetálja őt matekból. Így a szerdáik közösek...

Kapcsolatuk nem indul zökkenőmentesen, így a fiúnak valóban meg kell őt szelídítenie. Lépésről lépésre közelebb is kerül Rókához. :-) 

Jól megírt, könnyen olvasható, mai köntösbe bújtatott történet, amit ajánlok mindenkinek. És még a borító is csodaszép! *-* Új kedvencet avathatok ;-)

Hónapokat vártam erre a könyvre, mert mikor anno megérkezett a könyves csomagom haza, már épp visszafelé utaztam Londonba. De most végre elolvashattam! ❤

Onnan tudod, hogy jó könyvet olvasol, hogy legyél bárhol is, mindig a kezed ügyében van! :-)

Idézetek:

"– Róka le akart ülni a gép elé, belemerülni a játékba, nem foglalkozni anyuval, apu hívásával, a korrepetálással, röviden: semmivel sem, ami körülvette. 

(…) 

– Készítek pár szendvicset, ha gondolod, addig játszhatsz kicsit. 

– Anyu, dotázni nem lehet kicsit – morogta Róka. – Ha beszállok, nem fogok tíz perc múlva felállni, és szarban hagyni a teamet, amíg vacsizom."

...

"– El tudnám jobban is tölteni a hétvégét – morogta Róka. (…) 

– Hogyan? – kérdezte tehát búcsúzkodás helyett. 

– Játszom – jelentette be Róka, és Kishercegnek egy pillanatra zavarba ejtő kép jelent meg a lelki szemei előtt babázásról vagy más, meglehetősen hihetetlen helyzetről. Róka felnevetett, talán mert Kisherceg arcán látszott, hogy mire gondol. – Nem úgy, te hülye. Számítógépen."

...

"Koós olyan volt kopaszodó homlokával, kipirult arcával, mint egy túl boldog (és bekávézott) nagypapa. Vagy mint Zsákos Bilbó az előtt egy pillanattal, hogy Frodó újra megmutatta volna neki az Egy Gyűrűt a filmben. Róka szinte várta, hogy kitörjön belőle a szörny, de Koós általában megmaradt a joviális nagypapafigurának."

...

"Kitti viszont úgy vigyorgott, mint az Alice Csodaországban filmben a macska."

...

"Természetes volt, mint régen, amikor Hannával beszélték ki a fiúkat meg a helyes színészeket. Meg olyan állati fontos kérdéseket, hogy inkább Peetát vagy Gale-t választanák-e Az éhezők viadalából , és Ront vagy Harryt a Harry Potterből."

...

"Amikor Róka kifújta a visszatartott levegőt, Kisherceg megsimogatta az arcát. 

– Mi a fene ez? – kérdezte Róka zavartan. 

A szíve túl gyorsan vert, és tartott tőle, hogy Kisherceg mérges lesz, amiért jól elszúrta a meghitt pillanatot, de rohadtul nem tudta, akar-e ő meghitt pillanatot. Érdemes-e rá. 

– Olvastam egyszer egy könyvet, ott azt mondták rá, megszelídíteni valakit…"

...

"Róka végül is elvett egy szeletet a sütiből. Rohadtul utálta magát miatta, de basszus, túrós volt. Az egyik kedvenc túrós sütije."

...

"– Befejeztem, és valahogy nincs kedvem másba kezdeni. 

– Mert olyan, mintha benned maradt volna a történet, és nem tudnád elengedni. Vagy inkább az nem engedne el téged."

...

"Valószínűleg ő volt a legnagyobb marha a világon – mondta halkan Kisherceg, és amikor közelebb hajolt, Róka csak azért nem hunyta le a szemét, mert látni akarta a tekintetében a lágyságot, ameddig csak lehet. 

Ugyanolyan lágy volt az is, amikor a szájuk egymáshoz ért."

...

"– Részt veszek egy iskolai projektben… 

– Nem mondod! – szúrta közbe Róka vigyorogva. – Van egyáltalán olyan iskolai projekt, amiben nem veszel részt? 

Kisherceg egy pillanatra megdermedt, és Róka rohadtul megrémült, hogy még nem tartanak a poénkodásnál. De aztán Kisherceg halkan felnevetett. 

– Tudod, a Pilóta is pont ezt vetette fel. Az osztályfőnökünk. 

– Tudom, ki a Pilóta, ide járok ősz óta. 

– Néha olyan, mintha nem lennél lélekben itt. 

– Fülben itt vagyok – vágott vissza Róka."

...

"– Arra amúgy nem gondoltál, hogy tanár legyél? Biztos jól bírnád, hogy ilyen szarokat verjél a nyomik fejébe, mint a vektorok meg a kétismeretlenes egyenletek… 

– Nem is tudod, hogyan tanítok. Az első órán egyáltalán nem figyeltél, és azóta nem próbálkozom vele. 

– Okés, tényleg nem tettél rám az elején mély benyomást – Róka vállat vont, és félrekapta a pillantását, inkább elindult újra lefelé – de pont kinézem belőled, hogy ilyen idegesítően türelmes meg kedves legyél mindegyik nyomival. Te pont olyan vagy, mint aki megvárja, amíg az utolsónak is leesik a lényeg."