Telihold

Mivel tegnap telihold volt, így leporoltam egyik régebbi írásom, amely a teliholdról szól. Igen, imádom a holdat, olyan szép! *-* Nem, nem vagyok vérfarkas. :D 

Telihold

Későre járt. De még nem akartam aludni, csak könyököltem az ablakomnál és néztem a teliholdat, amely bevilágította az eget. Nem volt élesen kivehető, mert ködös egy este volt. De ettől függetlenül csodaszép látványt nyújtott az égbolton. Mintha temperával festettek volna köré néhány pacát. Azt hiszem. De mintha lepergett volna a holdról, ami ez esetben festővászonként funkcionált. Nem hagyta magát teljes egészében elnyomni.

Hirtelen megszakadt a gondolatmenetem, mert hideg futkosott végig a hátamon. Becsuktam az ablakom, mert közben felerősödött a szél. Hajamat befontam, és lekapcsoltam a lámpát, majd álomra hajtottam fejem.

Álmodtam sok furcsaságot, mégpedig arról, hogy a hold valójában zsírkréták elegye, és ez magyarázza meg azt a tényt, amiért a paca nem tudta bekebelezni. Aztán még azt is megtudtam, hogy a holdon is van élet, nem is akármilyen. De erre már nem emlékszem. Felébredtem hajnalok hajnalán, ugyanis elkezdett járni a faliórám, ami már jó ideje nem működött. Reggel az volt az első dolgom, hogy megnézzem, volt-e benne elem. Döbbenten néztem a szerkezet belsejét. Az ugyanis üres volt!

Pedig meg mernék esküdni rá, hogy hallottam, ahogy tikk-takkolt. De most meg se moccant a másodperc mutató. Fura. Mint ahogy az is, hogy ma nem esik az eső. Pedig azt mondták a tévében, hogy esni fog. Ehhez képest száz ágra süt a nap, szinte már tavaszi az idő.
Reggelizni készültem, és a távkapcsolóért nyúltam volna, de akkor kiderült, hogy a tévém elromlott. Próbáltam bekapcsolni, de füle botját se mozdította. Remek. Az óra ketyeg, a tévé meg csütörtököt mond! Morcosan felhörpintettem a narancslevem, és megettem a pirítósom, aztán felmentem az emeletre és egy tévészerelőt hívtam .

Az írás régi, még 2013 októberében íródott.  A fotó tegnapi ^_^